HADIJELENTÉS

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 1. szám, 2016. január 8.

Amikor a nagy hadvezér, Orbán Viktor 2014 novemberében részt vett a Hauszmann Bizottság alakuló ülésén, amelyet maga nevezett el a budai Várhegy visszafoglalására létrehozott haditanácsnak, lehetett tudni, hogy nem ez lesz az utolsó ütközet. A háború célját a következőképpen jelölte meg: Azt szeretnénk, hogy a budai Várhegy – ahogy ezt Hauszmann Alajos maga is gondolta, és saját korában meg is valósította – a magyar kultúra fellegvára legyen.”Ennek érdekében a hadvezér csupa neves szakembert (műemlékvédelmi szakértőt, építészt, muzeológust, művészettörténészt) kért föl, hogy vegyen részt a hadműveletekben.

A háború megkezdését kissé késleltette, hogy nem lehetett tudni, ki az ellenség, akitől a Várat vissza kell foglalni. Aztán lassan ez is kiderült: az ellenség a kultúra maga. Pontosabban az, ami liberális ármányként a magyar kultúra két legnagyobb intézményének álcázza magát: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria. Ezeket kell a Várból kiköltöztetni, hogy a magyar kultúra fellegvára lehessen!

Bár az ellenség megvolt, így is egy esztendőnek kellett eltelnie, hogy újabb ütközet tanúi legyünk. Kiderült, hogy bármilyen nagy körültekintéssel járt is el a hadvezér a vezérkar kiválasztásában, valami rossz beidegződés folytán tényleges szakembereket választott. Azóta már rájött, hogy ez mekkora stratégiai hiba volt, és ilyen többet nem is fordult elő, de hát „ezek” már itt voltak. Mit lehet velük csinálni?

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a hadvezér leginkább a fővezéri sasfészek, a Nemzetgazdasági Minisztérium meg a Belügyminisztérium Várba költöztetésével képzeli el a kulturális fellegvárat, akkor ezek a fölkért szakemberek tiltakozni kezdtek. (Ugye, ugye, visszaüt, ha szakembereket döntések közelébe engedünk! Nem bírnak magukkal.) Még egy nyílt levél kézifegyverét (www.epiteszforum.hu) is bevetették, amelyben a vezéri döntést megalapozatlannak, sőt károsnak minősítették, és levonták a tanulságot: „Mind ez ideig türelmesen vártuk, hogy előbb-utóbb sor kerül majd egy átfogó fejlesztési program megvitatására, igazán fontos kérdések véleményezésére, azonban az eltelt egy év már bizonyítani látszik azt a sejtésünket, hogy szerepünk kizárólag a kommunikáció látszatát szolgálja.”

A nyílt levél kézifegyverére válaszul a vezér a jól bevált nehézfegyvert vetette be: a füle botját se mozdította. Ha már egyszer a kiválasztásnál felült a szakértelem bolsevik trükkjének, a folytatásban nem követte el azt a stratégiai hibát, hogy válaszoljon.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 47. szám, 2020. november 20.
LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
LXIV. évfolyam, 36. szám, 2020. szeptember 4.
Élet és Irodalom 2021