Dürer meglátogatja Giorgionét a műtermében
és A vihar láttán mély melankólia vesz rajta erőt
FEUILLETON - LIX. évfolyam, 50. szám, 2015. december 11.Amíg éltek, nem hitték volna, hogy később minden lépésüket megpróbálják majd rekonstruálni. Fél évezred alatt mindent följegyeztek róluk; talán még olyasmit is, ami pedig nem is esett meg velük, s amin ők csodálkoznának a legjobban. Egyvalamiről azonban eddig senki nem írt: a kettejük találkozásáról. Pedig ennél fontosabb esemény kevés akadt az életükben. Mégis, e találkozást néma csend övezi a művészettörténetben. Ami érthető: nincsen rá semmilyen adat. Ám ez önmagában nem cáfolja, hogy találkoztak volna. Mert igenis találkozniuk kellett – amire persze csak közvetett bizonyítékok hozhatók fel. Ezek ereje pedig meggyőzőbb, mint az a néma csend, ami a közvetlen bizonyítékok hiányát övezi. (Szentkuthy Miklós volt az egyetlen, aki fölvetette kettejük találkozásának lehetőségét, Saturnus fia című regényes Dürer-életrajzában (1966); könyve azonban olyan sok „regényes” elemmel van teletűzdelve, hogy a lehetséges találkozó ettől végképp a képzelődés világába lett száműzve.)
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
