ÉLETSZERŰ

A sajtóból a nem pedagógus közönség is tudhatja, az iskolákban PÖCS‑ök alakulnak, tanfelügyelők ellenőriznek. Képzeljük el, hogy ugyanez a kórházakban történik. Mindenütt GYÖCS (Gyógyászati Önértékelő Csoport) jön létre. A baleseti sebészt operálás közben megtekinti három orvostársa. Majd kollegiális beszélgetés során javaslatot tesznek, miben jó, és miben kell még fejlődnie. Pár hét múlva érkezik a gyógyfelügyelő. Zárójelentéseket és lázlapokat böngész, receptfelírási gyakorlatot elemez. Megtekint egy vastagbéltükrözést. Végül írásba foglalja az ítéletet kollégája munkájáról. Életszerű, nem?

Képzeljük el, a Családsegítő Központokban CSÖCS (Családsegítő Önértékelési Csoport) alakul. Szociális munkások és pszichológusok háromfős csapatai felfüggesztik ennen munkájukat: ma kollégájukat ellenőrzik, amint épp egy magatartászavaros vagy egy veszélyeztetett gyerekkel dolgozik. Hamarosan jön a családfelügyelő. Kezelési naplókat tekint át, enyhe fogyatékos gyerekekkel interjút készít, meglátogat egy terápiás beszélgetést. Aztán jóindulatú szakvéleményt mond ötvenéves pszichológus kollégája szakmai tevékenységéről. Életszerű, nem?

Gondoljuk el, hogy ügyészségeken, közjegyzői irodákban, bíróságokon JÖCS (Jogász Önértékelő Csoport) alakul. Kollégák alkotta team tekint meg bírósági tárgyalást, hogy aztán méltassa és kritikával illesse, tanácsokkal lássa el tanult jogásztársát. Hamarosan meg is érkezik a megyei főügyészhelyetteshez a jogfelügyelő. Gondterhelt arccal hivatali levelezést tekint át, nyomozati jegyzőkönyveket olvas el, bekukkant egy tárgyalásra is. Majd írásba foglalja, miben kifogástalan a megyei ügyészhelyettes munkája, és miben kellene továbblépnie. Életszerű, nem?

Visszajelzésre persze mindannyiunknak szükségünk van. Meg is kapjuk: a tanárok diákoktól, volt tanítványoktól, szülőktől. Az orvosok a betegektől, hozzátartozóktól. Jogász az ügyféltől, az ellenérdekelt fél vád- vagy védőbeszédéből. És valamennyien a főnökeinktől. Akkor vajon miért épp az iskolák esetében lehetett bevezetni ezt az agyrémet? Talán mert a pedagógusok béketűrőbbek, kiszolgáltatottabbak, ellenállási potenciáljuk kisebb. Vagy talán, mert a döntéshozókban is ott él egy-két tudatalattiba tuszkolt iskolai sérelem, megbántottság, lefojtott diákkori agresszió, szorongássá desztillált félelem dolgozatoktól, vizsgáktól. Életszerű, nem?