VÁSÁRNAPI NÉPSZAVAZÁST!

Mi, magyarok másként nevezzük a heti pihenőnapot, mint a világ többi, ki tudja, hány nyelvet beszélő nemzete. Vasárnap szavunk István királyunknak azt az elhatározását őrzi, hogy a munkaszüneti napon rendezzenek vásárokat a templomok környékén, ezzel is misére csábítva a frissen kereszténnyé vált híveket. Bár László király később ezt a gyakorlatot elítélte, a szó mégis máig tükrözi államalapítónk szándékát. Napjainkban új életre kelt a lovagkirály tiltása, ezért aligha lehet tovább halogatni a jeles nap elnevezésének korszerűsítését. Talán nyelvészkörökben is elfogadhatónak tartják javaslatomat a zárásnap beiktatásáról a naptárakba. A szó korszerűségét növeli, hogy némileg emlékeztet a jelenkori népvándorlással kapcsolatban az emberek által kiharcolt határkerítésekre is.

Lehet, hogy holnap sátrat verek az illetékes hatóság kapuja előtt, nehogy valaki másodpercekkel megelőzze egész népünk javát szolgálni hivatott javaslatom benyújtását.