Nem ugyanaz

Tamás Pál részben maga adja meg a választ cikkében feltett kérdésére (Kiégtünk volna?, ÉS, 2015/45., nov. 6.). „Az indulatok és rasszizmus Nyugat-Európában azért kezelhető, mert ott jól működő államok, megoldókapacitások állnak rendelkezésre” – írja. Igaz, de nemcsak az indulatokra, hanem magára a menekültekre is! Nálunk nincsenek beillesztésükre megoldókapacitások (oktatás, egészségügy, szociális támogatás), nincsen jól működő nyilvántartórendszer és korrupciómentes rendészet vagy igazságszolgáltatás. Hiszen még a saját szegényeinket sem tudjuk visszavezetni a normális életbe! Nézzük meg Macedónia példáját: a befogadott koszovóiak tömege nemcsak megakasztotta a függetlenséggel lendületet szerző ország fejlődését, de a belpolitikát is albanizálta. Ne legyenek illúzióink: a fogalmak keleten és nyugaton nem ugyanazt jelentik. Ami Németországnak áldás lehet (a beáramló agy és munkaképes lakosság), az nekünk kezelhetetlen, frusztrálódó embertömeg, amely tovább mélyíti Magyarországon a társadalmi szakadékot. Egy dologban biztosak lehetünk, mert ez a természet rendje: ha egy mozgalomnak van színe és fonákja – és persze mindenki az előbbiből akar többet –, a nagyobb hatalommal rendelkező országok fognak kapni belőle többet, és a kisebbeknek nem lesz elég erejük a fonákját visszautasítani.