STATISZTIKA

PÁRATLAN OLDAL - LIX. évfolyam, 44. szám, 2015. október 30.

Októberben azt a szenzációs hírt tette közzé az egyik tudományos folyóirat (a Cancer Cell), hogy egy dániai laboratóriumban, mintegy kutatási „melléktermékként”, valószínűleg feltalálták a leghatékonyabb rákellenes gyógyszert.

A kutatást egy fiatal tudós vezette, aki az analógiás gondolkodás egyszerű módszerével jött rá a fontos összefüggésekre. Az eredeti cél az volt, hogy kifejlesszék egy jellemzően a placentán élősködő, maláriát terjesztő parazita ellenszerét. Ehhez azt kellett kikutatni, hogy vajon mi jelenti a parazitánál a kapcsolódási pontot, tehát mi az, amit a placenta anyagából felhasznál a behatolásához. Kiderült, hogy egy szénhidrátot céloz meg, ahhoz köti a fehérjéjét.

A szénhidrát vizsgálata során a kutatást vezető fiatalembernek eszébe jutott, hogy de hiszen ez ugyanaz a szénhidrát, amellyel már a ráksejtekben is találkozott! További fontos hasonlóság, hogy a rákdaganat és a méhlepény egyformán extrém módon növekszik. És mivel más ilyen, szintén extrém módon növekvő formációt nem ismerünk az emberi szervezetben, nagyon valószínű, hogy a szóban forgó szénhidrátnak kifejezetten az extrém növekedés gerjesztése a specialitása. Ha tehát ezt elpusztítják, megfékezhető a ráksejtek növekedése.

Ekkor a dán tudós bevonta a kutatásba egy kanadai rákkutató kollégáját. A közös munka során először mesterségesen előállították a parazita fehérjéjét, amellyel az a szénhidráthoz kapcsolódott. Ehhez azután orvul hozzácsatoltak egy gyilkos toxint, majd a kombinációt rákos sejtekbe fecskendezték be. A patkányokon végzett kísérletek visszaigazolták feltevéseiket. A legtöbb rákfajtánál működésbe lépett az elvárt mechanizmus: a fehérje azonnal rácuppant a sejt ominózus szénhidrátjára, a csatolt fájlként magával vitt toxin pedig immár belülről kezdhetett bele a szénhidrát lerombolásába és ezzel a sejtszaporodás megfékezésébe. Ezután nagyjából további három-négy év kell ahhoz, hogy kifejlesszék az embernek is adható gyógyszert, majd vélhetően kapjanak ezért egy Nobel-díjat. De ami még fontosabb: hogy emberek százezreit tudják majd ezzel gyógyítani.

Itt kell megjegyezni, hogy az összefüggések felfedezőjét Ali Salantinak hívják, ami Dániában nemrég bevándorolt ősökre utal. Ali már Dániában született, 1974-ben, tehát vélhetően második generációs bevándorló. Szociológiailag annak a csoportnak a tagja, amelyre ma a liberális eszmeiség csődjének bizonyítékaként szoktak hivatkozni („nem képesek beilleszkedni, folyton robbantgatnak”).

Eközben persze olyan statisztikával még a civilizációk harcában élen járó, magyar kormány sem állhat elő, amely feketén-fehéren választ ad a következőre:

Ha a más származásúak robbantásos merényleteitől elhunytak számát (melyik időszakból és mely országokból?) egybevetjük a más származásúak korszakalkotó felfedezéseitől életben maradottak számával (mely felfedezésektől és hogyan tudjuk ezek haszonélvezőit megszámolni?), akkor megbukott-e vagy éppen sikeres volt a bármelyik kultúrából a bármelyik kultúrába érkező bevándorlók integrációja?!

Igaz, az áltudományos köntösök lerángatásától még vidáman továbbélnek a politikai embergyűlöletek. De legalább lássuk, hogy meztelenek. Előbb-utóbb csak feltűnő lesz a pőreségük.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 3. szám, 2023. január 20.
LXVI. évfolyam, 50. szám, 2022. december 16.
LXVI. évfolyam, 48. szám, 2022. december 2.
Élet és Irodalom 2023