Konzervatívok és konzervatívok

Nemrégiben a rendkívüli uniós csúcsról hazaérkező Orbán Viktor az ügy jelentőségéhez mérten, nyomban a tárgyalások után, a hajnali órákban úgy tájékoztatta a sajtót, hogy az általa előterjesztett hat rendezési javaslatból „ötben sikerült dűlőre jutni”, ami hatalmas diplomáciai siker. Még aznap délelőtt kiderült, hogy a kormányfő ezeket a pontokat nem a döntésre kizárólag jogosult plenáris ülésen terjesztette elő, hanem egy bizottságban, ilyenformán hivatalos döntés nem is születhetett. Estére az is egyértelművé vált, hogy egyáltalán nem volt semmiféle döntés, de olyannyira nem, hogy a kormányfő hat pontja nem is szerepelt a rendkívüli csúcs programjában, nem szerepelt a döntésre előkészített javaslatok között, ilyenformán Orbán fölszólalásában ugyan beszélt saját javaslatairól, de ezek a javaslatok az eljárási keretek közé nem kerültek. Semmilyen döntés nem született róluk. Hogy Orbán kiknek beszélt a hat pontjáról, azok mit mondtak róla, nem tudni. Legeslegvégül aztán az is kiderült, hogy Orbán pontjai voltaképpen nem is az ő pontjai: már szeptember 9-én szerepeltek Junckernek az Európai Parlamentben előterjesztett rendezésre vonatkozó javaslatai között, csakhogy akkor a testület többségében elutasította, többek között Orbán Viktor.