Szoftverek szárnyán

Amint az ismert, az emberiség sok kísértésnek nem tudott ellenállni. Az autóba ülés is ilyen. Az önjáró masina vonzereje semmit sem veszített évszázados karrierje során, sőt, lankadatlanul száz- és százmilliók között hódít újra. Az autógyártók ebből a tartós szerelemből élnek. Nem is rosszul. Az ember és autója közötti szerelem mintha tényleg halhatatlan lenne. Újra és újra fellángol, néha heves konfliktushoz is vezet, de a villongások vége soha nem a szakítás. Még olyan botrányos esemény után sem, amilyen a Volkswagen dízelautókban elkövetett szoftveres ármány, amelyben a szennyezési paraméterek manipulálása a modern világ autóiparát majdnem megrendítette. Az eget rengető csalás dacára – nekem úgy tűnik – sem az autóipar, sem a VW-holding belátható időn belül nem fog összeomlani, töretlenül fogja kielégíteni a mai ember autók iránti szüntelen vágyát. Mindent meg fog tenni azért, hogy az autó jelentette szabadság és szerelem frissített ígéreteivel újabb és még izgalmasabb álmok gyártásával kösse magához a városi és falusi emberek régi és új generációit. Az autó még sokáig velünk marad, és az, hogy dízel, benzines vagy elektromos változatban, szinte mindegy. Belátom, bizonyosan ez a többségi álláspont.