A WEST 57-ES UTCÁBAN
PÁRATLAN OLDAL - LIX. évfolyam, 40. szám, 2015. október 2.Múlt héten, Áder János köztársasági elnök feleségével koszorút helyezett el Bartók Béla halálának 70. évfordulójára emlékezve a zeneszerző utolsó New York-i bérházának falán levő emléktáblánál. Ott volt még Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet, Kumin Ferenc New York‑i főkonzul és néhány helyi amerikai–magyar is.
Az 59 éves Bartók 1940. október 12-én hagyta el Budapestet, akkorra már végképp elege lett a Horthy-rezsimből. Öt évvel később New Yorkban hunyt el. Évek óta fontolgatta a kivándorlást. 1938. április 13-án kelt levelében ezt írta Müller-Widmann asszonynak Bázelbe: „az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az: mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy – ami ugyanazt jelenti – tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet.(...) Amit eddig írtam, Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a »művelt« keresztény emberek majdnem kizárólag a náci-rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom.”
Azon morfondírozok, vajon mit szólna Bartók ahhoz, hogy az az Áder János méltatja, aki 2008-ban Debrecenben Wass Albert, majd 2013-ban a budapesti Gesztenyéskertben Esterházy János szobrát avatta? Wass az Egyesült Államokban jogerősen elítélt háborús bűnös, és a Horthy-imádó, ugyancsak jogerősen elítélt Esterházy gyakran imádkozott a náci Németország győzelméért.
A West 57-es utcában a 309. számú bérház falán levő Bartók-bronztorzó és az alatta elhelyezett emléktábla néma. Nem képes elkergetni senkit.
