GYEREKEK

Nem az én ötletem volt – a hatodikosok vetették fel, beszélgessünk a menekültekről. Tizenegy-tizenkét éves gyerekekről van szó. Nem sokáig szégyenlősködtek, mondták. Hogy a menekülteknek olyan mobiltelefonjuk van, amit mi csak szeretnénk. Az egyik menekültnek aranyórája. A másik migráns drága étteremben ebédelt. Egy harmadiknál kötegnyi euró. És így tovább.

Nem, ez nem gyűlölettől fűtött beszéd. Csak épp a megértésnek, együttérzésnek, segítőkészségnek, empátiának, szolidaritásnak sincs benne szikrája sem. Harminchat gyerek közül egynél sem. Az jutott eszembe, amikor magyar átlagember szinte kéjjel mesél történetet gazdag cigányról, ujjnyi vastag aranylánccal, tömött pénztárcával, Mercedes autóval. Mindkettőnek ugyanaz a lélektani funkciója.

Ha a menekült (apropó, meddig kísérletezett a Fidesz-média! Előbb gazdasági bevándorlók, aztán megélhetési bevándorlók, majd népvándorlás, míg végre megtalálták azt a két kifejezést, amelyek legjobban megfelelnek manipulatív céljaiknak: az illegális menekült és a migráns fogalmát. Az egyik törvényszegésre utal, a másik hideg-tárgyilagos, lélektelen, pozitív tartalma nincs) gazdag, akkor nem szorul segítségre, akkor nekem nem kell semmit tennem, nem kell fáradnom, még sajnálnom sem kell, lelkiismeretem nyugodt maradhat. A felelősségelhárítás, az ellenszenv és önzés önigazolása dolgozik bennük. No persze, hát persze, igazából nem is bennük. Megvett, manipulált szüleikben. Szegény jó szüleikben.