Száll az ének

Mint zeneszerető ember rendkívül üdvösnek tartom, hogy az iskolákban mindennap legyen éneklés. Igaz, nincs mindenhol énektanár, de a testnevelőtanárok játszva tudják őket pótolni, legalább lesz mit csinálni a szintén naponta abszolválandó testnevelésórákon ott, ahol nincs tornaterem.

Nehezebb kérdés, hogy mit énekeljenek (üde, mámoros ajakkal) a diákok.

„KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak, / Élükön Ságvári járt” – ez például nem lenne jó, a lángszavú párt oké, de Ságvári nem komilfó. Viszont már ez: „Miénk e föld, erdő, mező, / Kalásza, virága nékünk terem”? Igaz, inkább a kormánypártok üléseire való. „A munkásoké a jövő!”? Hát nem is tudom. „Elmegyek, elmegyek, / hosszú útra megyek” – ez aktuálisabb. És ki ne maradjon a „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!”

Felelősségteljes, szép munka lesz a válogatás, majdnem mint egy etikai kódex megírása.

A lényeg: egy kottából ugyanazt fújják.