ÜZENET S.-TŐL

PÁRATLAN OLDAL - LIX. évfolyam, 33. szám, 2015. augusztus 14.

Még februárban történt, hogy Simicskó István országgyűlési képviselő és államtitkár elolvasta az Átlátszó elemzését az ingatlanügyeiről, majd úgy döntött, hogy kétszer is megfenyegeti a szerzőt.

E. K.-nak így egy reggeli és egy esti telefonos megfélemlítést kellett végighallgatnia, amelyek azonban eltérő szintet képviseltek. Mert míg a reggeli hívás csupán egy felszólítással zárult – „Legközelebb fontolja meg, hogy miket ír le!” , az estiben már konkrétumok is voltak: „…sokba fog ez önnek kerülni, meg az ön szerkesztőségének, amiket leírtak. (…) Be fogom önt perelni (…) azokért az állításokért, amiket tett”. (Mindkét beszélgetés meghallgatható az atlatszo.hu weboldalán.)

Simicskó egyébként két kifogást említett a perrel való fenyegetés indoklásaképpen: az egyik, hogy az édesapja „ötvenhét éve (tehát 1958 óta! L. J.) sikeres kereskedő”, ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy mostanában négy új ingatlannal is gazdagodott, a másik pedig az, hogy az ő (t. i. Simicskó) újonnan vásárolt balatoni garzonjának ablaka „nem is a Balatonra, hanem a vasútra néz” (az Átlátszó ugyanis a szebb kilátást feltételezte).

Az érintett azóta is várja, hogy beteljesedjen a fenyegetés, és megérkezzen a bírósági idézés a Simicskó kontra Átlátszó ügyben. Ám mivel ilyen papír augusztus közepéig nem jött, a két telefonhívásnak mára egyetlen értelme maradt: kaptunk egy üzenetet arról, hogy megszűnt a határ a hatalom képviselete és a hatalmaskodás között, valamint hogy ennek jegyében a politikusi vagyonosodásokat firtató kérdésekre egyetlen válasz dukál: a kérdezők gátlástalan megfenyegetése.

Amire persze nekünk is van egy üzenetünk: rendben, de minket erősít, hogy a politikusnak ezek szerint nem sikerült személyiségjogi perekkel is lefednie magát. Még mindig vannak jogi határai annak, hogy a politika teljes egészében ellehetetlenítse a tényfeltárást.

Sajnos azonban be kell látnunk, hogy épp a határok ügyében túl sok üzenet viaskodik itt egymással, és akkor még nem is beszéltünk Rejtő Jenőéről, aki szerint ugyan „mindennek van határa, de mi megkerüljük”. Ezért a dolgok végkimeneteléről jelenleg nem üzenhetünk semmit, viszont reménykedünk.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
LXVIII. évfolyam, 4. szám, 2024. január 26.
Élet és Irodalom 2024