A GELLÉRTHEGYEN

PÁRATLAN OLDAL - LIX. évfolyam, 33. szám, 2015. augusztus 14.

Van az V. kerületnek egy lapja, A Mai Belváros, amelyik magát valamiért függetlennek nevezi, jóllehet száz százalékig kormánypárti. Ennek a lapnak a legutóbbi, augusztus 6-i számában olvastam egy cikket Séta a Gellérthegyen címmel. Az írás szerzője Kisfaludi Strobl Szabadság-szobráról a következőket írja szó szerint: „eredeti neve »Felszabadulási-emlékmű« volt, amelyet 1947-ben állítottak a szovjet hadsereg azon tettének emlékére, amikor kiüldözték a német hadsereget Budapestről. A rendszerváltás után a szovjet katona szobrát a szoborparkba vitték, de a pálmaágat tartó nő maradt a lakosság kérésére, mint Budapest látványossága.”

A cikket nem jegyzi senki, így nem tudom nevesíteni, kinek köszönhető a megfogalmazás, mely szerint a szovjet hadsereg kiüldözte a német hadsereget Budapestről. Lehet, hogy a szerző nem tudja a különbséget a kiűzni és a kiüldözni szó jelentése között? Nem valószínű. Vagy ő egy másik történelemben hisz? Ez manapság nem ritka Magyarországon, elég, ha az új Szabadság téri szobor üzenetére gondolunk. De azt eddig még senki nem hirdette írásban, hogy a németeket kiüldözték innen a szovjetek 1945-ben. Ami azt illeti, nem is volt könnyű kiüldözni őket: 150 ezer szovjet katona vesztette közben életét.

Azóta sok minden megváltozott és változik is egyfolytában, csak egy nem: maradt a tényeknek fittyet hányó, a történelmet tetszés szerint át- meg átfestő régi honi tradíció szorgos ápolása, és nyomában a totális zűrzavar a fejekben. Kiűzték vagy kiüldözték a németeket Magyarországról 1945-ben – hát nem mindegy? Nem, nem mindegy!

Ja igen, és maradt még a pálmaágat tartó nő mint Budapest látványossága.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2024