Életfogytig, mindhalálig

Különös műfajú írás Csehov 1890-ben megjelent Szibéria című útinaplója, amelyben a hagyományos novella elemei érzékletes tájleírásokkal és filozófiai mélységű elmélkedésekkel keverednek. Ebben olvashatók a következő sorok:

„Az a gyakran használt kifejezés, hogy a halálbüntetést manapság csak kivételes esetekben alkalmazzák, nem egészen pontos; a legszigorúbb büntető rendszabályok, amelyek a halálbüntetést felváltották, továbbra is tartalmazzák a halálbüntetés legfontosabb, leglényegesebb ismertető jelét, mégpedig az életfogytiglani, örökidőkre szóló jellegét. Valamennyinek az a célja – amelyet egyenest a halálbüntetéstől örököltek – hogy a bűnöst eltávolítsák a normális emberi környezetből egyszer s mindenkorra, és az az ember, aki súlyos bűnt követett el, csak elpusztul annak a társadalomnak az érdekében, amelyben született, felnőtt, ugyanúgy, mint a halálbüntetés uralma idején. [...] Az életfogytiglani jelleg, annak a tudata, hogy a jobb jövőben való remény teljesen hiábavaló; hogy bennem örökre meghalt az állampolgár, és hogy semmilyen személyes erőfeszítéssel sem támaszthatom fel magamban – arra a gondolatra vezetnek: az európai halálbüntetést nálunk sem törölték el, csak más, az emberi érzés számára kevésbé visszataszító formába öltöztették” (fordította Makai Imre, Terebess Kiadó, Budapest, 1998).