Holokauszt – oktatás, tanulás, vita

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 28. szám, 2015. július 10.

Vásárhelyi Mária szerint nem lehet, nem szabad a holokausztot oktatni a felsőoktatási intézményekben (ÉS, 2015/26., jún. 26.). A kérdésben eddig megszólalók, akár örvendeztek annak, hogy végre egy egyetemen, és éppen a PPKE-n oktatni fogják a holokausztot, akár bírálták az ötletet, egyről nem beszéltek: kik, hogyan és mit fognak ott oktatni? Vásárhelyi cikkében nem tesz említést, csak halványan céloz arra, ami talán a legjobban felháborította a PPKE antiszemita hallgatóit: az inkriminált tantárgy tematikáját Ilan Mor, Izrael Állam budapesti nagykövete segítségével, közreműködésével két izraeli történész, dr. Dina Porat és dr. Raphael Vago dolgozta ki. Információim szerint dr. Szuromi Szabolcs hívta fel a nagykövetet, és a segítségét kérte. Talán jobb lett volna, ha a PPKE rektora először, mondjuk, az MTA II. osztályát keresi meg. Gyáni Gábor, Heller Ágnes, Ormos Mária, Romsics Ignác, Vajda Mihály és kollégáik az ELTE-n, Debrecenben, Pécsett vagy Egerben biztosan nagyon hasznos tanácsokat tudtak volna adni, ennél csak jobb, értelmesebb tematikát tudtak volna kidolgozni. Hiába próbáltam a rektor úrtól megtudni, hogy azon a rövidke tematikán kívül, amit a neten is lehet olvasni, a két jeles izraeli történész milyen anyagot adott át nekik. Fodor György dékán úr, többek között az antiszemita Prohászka Ottokár püspök nagy rajongója, több kérdést is tartalmazó levelemre legalább válaszolt. Többek között tőle is, a rektor úrtól is megkérdeztem, hogy állítólag a PPKE HÖK hivatalosan még nem adott ki a holokauszt tantárgy bevezetésével kapcsolatban nyilatkozatot. Az eddigi, meglehetősen ellenséges diák- és egyéb reakciókat hogyan próbálják Önök kezelni? Tárgyalnak a diákokkal, lesz valamilyen megegyezés, kompromisszum? Ezekre a kérdéseimre ugyan a dékán úr sem válaszolt, de tájékoztatott, hogy: „A kurzus tartalmának kidolgozását a Rektor Úr intézte az általa bevont személyekkel, a következő félévre az előadókat is Ő nevezte meg.”

Így tehát még ma sem lehet tudni, hogy kik fogják a holokausztot mint kötelező tantárgyat a PPKE-n oktatni. Nem tudja ezt még június végén a tantárgyat hivatalosan jegyző Fodor György dékán, egyetemi tanár sem. Viszont talán a bírálatok hatására június 30-án az egyetem honlapjára már egy jelentősen kibővített szakirodalom-jegyzéket tettek fel a holokauszt tantárgyhoz. Ez már alkalmas lehetne továbbgondolásra, vitára. Hiányzik ebből a holokauszt modern angolszász és izraeli szakirodalma, sok benne a már évtizedek óta elavultnak tekinthető szemléletű munka, de hát, ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz. Nagyobb problémának érzem, hogy talán túlságosan is ragaszkodva az izraeli történész tanácsadók által kidolgozott tematikához, a nácizmus fajüldöző politikájának nem zsidó áldozatairól egyetlen szó sem esik a jegyzékben szereplő szakirodalomban.

Vásárhelyi Mária szerint azért nem lehet egyetemen oktatni a holokausztot, mert a diákok általános- és középiskolai tanulmányaik során alig hallottak valamit erről a témáról. Ezen az alapon semmilyen komolyabb témát – mondjuk az athéni demokráciá­tól az amerikai polgárháborún keresztül a világháborúkig – nem lehetne egyetemen oktatni. Mivel idén lesz 40. éve, hogy egyetemen tanítok, nyugodt szívvel merem leírni: az elmúlt kb. 25–30 évben a felvételre jelentkezők, majd a felvételi eltörlése után a bölcsészkarra beiratkozók általános műveltsége, tájékozottsága egyre elkeserítőbb képet mutat. Egyre műveletlenebbek, egyre tájékozatlanabbak, egyre kevesebbet tudnak, nem csak a holokausztról vagy az antijudaizmus és az antiszemitizmus történetéről, de bármilyen más témáról. Vásárhelyi szerint a történelmi kontextustól, a holokauszthoz vezető út megismerésétől megfosztva ez a tantárgy csak „rémmesék sora” lehet, a tanulók nem tudják megérteni, „hogyan kerülhetett sor” hatmillió zsidó legyilkolására. Kérdésére senki sem tud igazán meggyőző választ adni. Arra, hogy mi történt, sőt arra is, hogyan zajlott a zsidók üldöztetése, jogfosztása, kirablása, majd legyilkolása, tudunk leírásokat, történeteket előadni, de azt nem tudjuk, hogy erre miért került sor. Válaszok, magyarázatok voltak, vannak és lesznek még újabbak is, de számomra és nagyon sok holokauszt-szakértő kollégám számára egyik sem igazán meggyőző és kielégítő. De ettől még a holokausztot mint témát, mint tantárgyat oktatni lehet, kell(ene) és oktatják is világszerte. Szegeden 1993 óta tanítjuk Molnár Judit kollégámmal. Előadás-sorozatot tartunk, dokumentum- és forráselemző szemináriumokat vezetünk a magyarországi és európai antiszemitizmus és zsidóüldözések történetéről. Hirdettem már Máté evangéliumától Auschwitzig címmel is kurzust. Az előadás-sorozatban nemcsak a holokauszt ideológiai előzményeiről, hanem a nácik fajüldöző politikájának nem zsidó áldozatairól (elmebetegek, cigányok, szovjet hadifoglyok, homoszexuálisok stb.) is szó esik. Nem gondolja Vásárhelyi, hogy lehet lelkesíteni is a diákokat a zsidó ellenállókról szóló előadással, vagy elgondolkodtatni a hatalommal elvtelen alkukat kötő zsidó vezetőkről szóló történetekkel? A forráselemző szemináriumokon olykor komolyan el tudok beszélgetni, sőt vitatkozni a felkészültebb diákokkal arról, miért nem bombázták a szövetségesek (a szovjetek sem) a haláltáborokat, vagy arról, miért élte túl több zsidó Berlinben a holokausztot, mint Bécsben. Jómagam egyetlen előadást szánok a „táborok, haláltáborok” témára, és ezen belül beszélek, de csak nagyon röviden az álorvosi kísérletekről. Nem csak azok veszik fel az óráinkat, akik semmit sem tudnak a holokausztról mint témáról, hanem azok is, akiket ez érdekel. Ha csak néhányan nem elvakult antiszemita, irredenta középiskolai tanárokként, jogászokként vagy politológusokként hagyják el az egyetemet, munkánkat már nem végeztük hiába.

György Péter (Népszabadság, 2015. június 12.) elfogult a PPKE-n oktató kollégáival, általában az egyetemi tanárokkal kapcsolatban. Minket, egyetemi oktatókat György szerint az azonos tapasztalatok kötnek össze. Lehetséges, de ettől még lehetnek komoly vitáink is. Szerintem például György Péter esztétának, aki most próbálkozik az ELTE-n a holokauszt tantárgy bevezetésével, nagyon nincs igaza, amikor azon az alapon választja le Prohászka Ottokárt a vészkorszakról, hogy a székesfehérvári püspök 1927-ben meghalt. Viszont hatalmas életművet hagyott hátra, és nemcsak a nyilasok tekintették vezérlő csillaguknak őt, a numerus clausus törvény szellemi atyját, hanem a Hor­thy-korszak számos politikusa, hivatalnoka, polgára is. Olyanok is szép számmal akadtak közöttük, akik 1938-ban a diszkriminatív törvényeket Prohászkára hivatkozva támogatták, és az ő nevével az ajkukon lelkesedtek és „dolgoztak” 1944-ben, amikor a Sztójay-kormány hozzálátott a zsidókérdés magyarországi végső rendezéséhez. Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs, 2015. június 19.) György Péterhez hasonlóan ünnepli dr. Szuromi Szabolcsot, mert bevezette egyetemén a holokauszt című tantárgyat. Talán majd ő is elgondolkozik azon, mi szüksége volt a rektor úrnak arra, hogy pont most és így vezesse be ennek a tárgynak az oktatását. Erős a gyanúm, hogy puszta PR-fogásról van szó. Idén az International Holocaust Remembrance Alliance (IHRA), a 27 országot tömörítő nemzetközi szervezet elnöki posztját hazánk tölti be. 2015-ben talán ezért sem kapja meg Schmidt Mária a Sorsok Házát. Viszont a PPKE-n sikerült a jobbikos kötődésű diákokat a holokauszt tantárgy ilyetén módon (csak izraeli történészek által kidolgozott tematika, kötelező tantárgy, még ma is ismeretlen tanárok) történt bevezetésével fellázítani. Úgy tűnik, a rektor hatalmi szóval, „erőből” akarja a konfliktust rendezni. Az egyetem honlapján június 30-án megjelent rövid közlemény sokatmondó. „A katolikus egyetemek működését szabályozó hatályos egyházi felsőoktatási törvény alapján, az egyetem Szentszék által megerősített rektorának a joga annak a megítélése – az egyház tanítását és annak átadását hűségesen megtartva –, hogy melyek azok a stúdiumok, kutatások és tevékenységek, amelyek a katolikus egyetem identitásába tartoznak. Ebben a tekintetben a rektor az Apostoli Szentszéknek tartozik felelősséggel. Az egyház tanításának a II. Vatikáni Zsinaton rögzített dokumentumokban (pl. Nostra Aetate nyilatkozat) foglaltak kifejtése és megfelelő magyarázata így nem függhet hallgatói vélemény-nyilvánításoktól.”

Nehéz ezt másként érteni, mint hogy a rektor nem óhajt tárgyalni, vitatkozni a diákokkal. Ezt akár helyeselhetnénk is. Tökéletesen egyetértek Vásárhelyi Máriával és Ara-Kovács Attilával: a PPKE-s diákok állítólagos kollektív tiltakozó levelének tartalma, mondanivalója nemcsak ostoba, mélységes történelmi tudatlanságról árulkodó, hanem penetránsan antiszemita is. Ám így bevezetni egy ilyen fontos tárgyat, és ráadásul kötelezővé, a diploma megszerzésének (egyik) feltételévé tenni annak elvégzését, több mint bűn, hiba volt.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXIV. évfolyam, 31. szám, 2020. július 31.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2023