Tönkre is megy

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 23. szám, 2015. június 5.

Boros Gábor Fiat justitia, pereat... című cikkében (ÉS, 2015/21., máj. 22.) impozáns filozófiai háttér felvonultatásával tesz javaslatot a „minimax” elv bevezetésére, amellyel korlátozni lehetne a társadalom egyes tagjainak anyagi-gazdasági túlhatalmát. Kétségtelen, hogy morálfilozófiai szempontból szimpatikus ötlet az egy bizonyos határon felüli politikai és gazdasági hatalom önkéntes – vagy akár önkényes – korlátozása, és az így társadalmasított haszon ezer és ezer helyen lenne felhasználható. Ugyanakkor az is biztos, hogy a magas technológiai igényű fejlesztésekhez, amelyek az egész emberiség hasznára válnak, nagy tőkekoncentráció kell, méghozzá úgy, hogy a legkevesebb anyag, energia és emberi erőforrás befektetésével, tehát a lehető legolcsóbban jussunk hozzá a kívánatos termékekhez. Ez az emberiség közös érdeke, és könnyen lehet, hogy a minimax elv éppen az ilyen fejlesztésektől vonja el a szükséges tőkét. Jack London Vaspata című könyvében is olvasható a gondolat: úgy kellene változtatni az örökösödési törvényen, hogy minden az államra szálljon. Csak hát ki fog ilyen törvényt alkotni? A totális társadalmasítás kudarca jól ismert; ha a minimax elvet úgy fogjuk fel, hogy egy meghatározott összegnél nagyobb vagyona senkinek sem lehet, akkor abból az országból, amely ezt bevezeti, menekülni fog a működő tőke. Olyan ez, mint a hatalom nélküli rend, az anarchia. Be lehetne vezetni, de tönkremenne bele minden. Az utópista szocialista kísérletek és a létező szocializmus már megbukott, és néhány még vergődő országa tökéletesen prezentálja a teljes társadalmasítás helytelen voltát. Szerintem nem lehet minimax határt kijelölni, ugyanakkor jól kanalizált rendszerek (szociális hálók, segélyezés, EU-s fejlesztési pénzek [amelyekért ezerszer kéne köszönetet mondanunk, s nem átkozódnunk]) az igazságosság felé terelhetik a világot. Bele kell törődnünk, hogy elképesztő különbségek vannak képességeink és szocializációs folyamataink, kapcsolataink és lehetőségeink között, na meg a szerencse is forgandó. Ha hatalmi és gazdasági igazságosságot akarunk, és nem vigyázunk a mértékekre, tényleg tönkremehet bele a világ.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 34. szám, 2021. augusztus 27.
LXV. évfolyam, 26. szám, 2021. július 2.
LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.
Élet és Irodalom 2021