Miféle „párbaj”?!
VISSZHANG - LIX. évfolyam, 13. szám, 2015. március 27.A Wolfgang Petritsch Kreisky-könyvéről szóló ismertetésében Bihari Péter párbajnak nevezi azt a viszonyt, amely a politikust a „nácivadász” Wiesenthalhoz fűzte. (Wolfgang Petritsch: Bruno Kreisky 1911–1990, ÉS, 2015/12., márc. 20., Ex Libris)
Nehéz az olyan küzdelmet párbajnak nevezni, amelyben az egyik fél kezében egy nagy husáng van, a másikéban pedig egy törékeny pálca.
Bruno Kreisky osztrák kancellár volt, Simon Wiesenthal viszont egy Galíciából bevándorolt, élete végéig akcentussal beszélő magánember. Wiesenthal azon dolgozott, hogy bíróság elé vigyen náci bűnösöket, Kreisky és társai viszont – élve a hatalmuk adta lehetőségekkel – mindent megtettek, hogy ezt megakadályozzák. Így, amíg Kreisky kancellár volt, a nácik biztonságban érezhették magukat Ausztriában. Kreisky úgy tudta legyőzni a konzervatív néppártot, hogy szövetkezett az akkori volt nácik uralta Szabadságpárttal, amelynek főnöke Friedrich Peter SS-Obersturmführer volt. Peter egysége Kelet-Európában borzalmas rémtetteket követett el. Erre hívta fel Wiesenthal a figyelmet.
Kreisky a kifejezetten antiszemita kirohanásoktól sem riadt vissza, mert ezek csak növelték népszerűségét.
Mellesleg Ausztriában nemcsak a ’70-es években „lehetett olyan minősítésekkel hadakozni, amilyenekért (Nyugat-) Németországban már politikai kiközösítés járt”, ahogy a szerző írja, hanem bizony még a ’80-as és ’90-es esztendőkben is.
Itt csak két nevet említek: Kurt Waldheim államelnökét és Jörg Haiderét, akik antiszemita választási kampánnyal tudtak sikert elérni. Érdekes, hogy mindez a recenzens figyelmét elkerülte.
(Bécs)
