Ismét a maffiáról

Vásárhelyi Júlia az ÉS február 27-i számában reagált A maffia és a polip (ÉS, 2015/8., febr. 20.) című cikkemre, de érvei még inkább megvilágítják a problémát. Nemcsak „igyekeztem”, szét is szedtem azt, amire a recenzensek és a szerzők nem reflektáltak. Megértem, de a gyanús metaforákat nem lehet idejétmúlt, esetleges példákkal az etnocentrikus és antiszemita tartalmi jelentésektől felmenteni. Nem írtam akefál alvilági szervezetről, hanem arról, hogy a maiak már nem az 1970-es év előttiek, amiről a könyvek – a levélíró szerint a lexikonok – szólnak. Hangsúlyoztam a családok horizontális vezetését, hogy „ritkán állnak össze egy bűnszövetkezetté, inkább egy speciális alkalom szülte érdeküzletből kifolyólag”. Az egyeduralkodó „orbáni keresztapa” (capo dei capi,fejek feje) a nápolyi camorrában és a szicíliai maffiában ismeretlen fogalom. Vásárhelyi, Salvatore (Toto) Riina „csúcsvezér”-rel példálózik, akinek tevékenységeként összeálltak a családok az általam is említett érdeküzletté, de csak egy rövid időszakra, egy palermói területen. De éppen a maffiaháborúk, valamint lebukása mutatja az erősebb ellenfelek egyidejű létezését. Buscetta neve szerencsétlen próbálkozás. A volt palermói pentito hazudozott a bíróságon, Andreotti elnököt is megvádolta, az amerikai állampolgárságért és a tanúvédelmi programba kerülésért. A feladott bűnözők segítettek, de azért két fiát megfojtották, a palermói bűnszervezetek pedig tovább virulnak. A keresztapakép szívós mítosza a popularizáló médiaiparnak köszönhető, amelyhez most már a Magyar polip 1–2. is felsorakozott.    

A tisztességes újságírás nem tulajdonít egy szerzőnek olyan dolgokat, amikről nem ír. Vásárhelyi szicíliai maffiázik, én pedig azt hangsúlyoztam, hogy nincs definiálva a polip és a maffia, ahogyan az sem, hogy mikor és milyen kontextusban értelmezhetjük ezeket a metaforákat. Vásárhelyi „feltételezések”-et és „hírügynökségek”-et említ, amelyek csakis tudományos források és tények mellett szerepelhetnek, de egyedüli hivatkozásként sohasem. Kirakatok plüsspolipjairól vagy a farsangi polipjelmezekről nem írtam, konkrét náci ideológiához és Magyarország tragikus történelméhez kapcsolódó „zsidó polipozásról” igen. Azt akarja a levélíró elhitetni, hogy csak a Dávid-csillaggal lehet antiszemita propagandát kifejteni vagy karikatúrát rajzolni? A szimbólumok néha igen ellentétes felhasználásáról vitát kellene nyitni, de ajánlom mindenkinek okulásul az antiszemita Dillinget. A polip-kötetek alapproblémáját Vásárhelyi csak megerősíti: a homogenizáló esszencialista maffiázás és polipozás az Orbán-kormány elleni publicisztikai fogás. Ha úgy vesszük, az akció sikeres volt: ma mindenütt maffiáznak, anélkül, hogy tisztáznák, mit is jelent. Ha nem volt elég érthető, hadd hangsúlyozzam még egyszer: a kulturális metaforák magukkal hordozzák szégyenteljes és stigmatizáló történelmüket, ahogyan a hímsoviniszta buzizás, a rasszista cigányozás és az antiszemita zsidózás esetében is tapasztaljuk. A Fidesz–KDNP-kormány „struktúrája és működése” teljesen sajátos konfiguráció Magyarországon, amit kutatni és értelmezni kell, de egy teljes államelmélet felállítása más módszert és kritikai apparátust igényel, amit a nevezett szóképekkel még csak körülírni sem lehet. Magyar Bálint azzal érvel, és ez adja köteteinek igazi raison d’être-jét, hogy egy valós társadalmi kritika felépítéséhez új nyelvezet szükséges. Egyetértek. Hol van?