SZORUL A HUROK

Nem tenném, és restellem is, hogy kiderül, de a dolog érthetősége végett sajnos kénytelen vagyok megemlíteni, hogy unokámat – immár betöltvén a hároméves kort – egy alapítványi óvodába sikerült adnunk, ahol a gyerekek angolul is tanulnak, ráadásul igazi, anyanyelvi pedagógustól.

Ezek a fiatal emberek, valamilyen kalandvágytól hajtva, úgy gondolják, hogy diplomájuk megszerzése után egy-két évet ebben az egzotikus országban szeretnének eltölteni.

B. bácsinak, aki még csak az ősszel érkezett hazánkba, egy héttel ezelőtt lejárt a három hónapos vízuma.

Az illetékes szervek éberségének köszönhetően ez a viszonylag rövid idő is elegendőnek bizonyult, hogy az amerikai óvodakém által hazánkra leselkedő valamennyi kockázatot kellő mértékben analizálják, így szerencsére időben sikerült megakadályozni egy ebben az esetben feltehetően igen kockázatos vízumhosszabbítást. B. bácsi ne tanuljon a magyar emberek pénzén magyarul! A hét végén – nyilván (jó?) hírünkkel – haza is utazott.

Hajrá Magyarország! Oder: Respect for Hungary!