IL SUGGELLO

Lorenzo Da Ponte mintha előre látta volna a magyar–amerikai diplomácia csörtéit is. Legutóbb ott tartottunk, hogy Figaro „nem tudja”, hogy ő adta át a levelet Don Basiliónak, hogy a Don továbbítsa azt Almaviva grófnak. Ezt megelőzően a gróf megelégeli az ifjú Cherubino szívtipró kalandjait, és mielőtt a grófné szívét is tiporhatná, kapitányi rangban kinevezi kis Adoniszunkat saját regimentjébe. Át is adja kinevezési parancsát, Cherubino azonnal indulhat a katonai kalandokra. Alla gloria militar. Cherubino azonban még néhány órát a grófi kastélyban tölt, bejut a grófné szobájába, ahonnan az emeleti szoba ablakán kiugorva kényszerül távozni a kertész, Antonio nagy megrökönyödésére. A kinevezési parancs kiesik a zsebéből, és azzal hamarosan a már reggel is ittas Antonio a grófné szobájába ront be panaszával, hogy az ablakon a lova nélkül távozó ifjú tiszt megrongálta a virágágyásokat. Figaro azonban magára vállalja, hogy ő ugrott ki a grófné ablakából, mire Antonio előhúzza a kinevezési parancsot, amelyet az ablakon át menekülő ejtett el.

Figaro kénytelen újabb hazugságba menekülni, és közli a gróf, a grófné és Susanna meghitt társaságával, hogy milyen feledékeny tud lenni az ember, hiszen az ifjonc adta át számára a kinevezési parancsot. De mi végett? Perche fare? – kérdi a gróf.

A feszült helyzethez zeneileg illően megkomponált jelenetben a zavart Figaro azzal rukkol elő, hogy mivelhogy hiányzik. Valójában még nem tudja, hogy mi hiányzik.

Mi hiányzik? Vi manca? – kérdi a gróf.

A grófné Susanna fülébe súgja, Susanna pedig Figaro számára közvetíti a választ: hát a pecsét! Il suggello!

Figaro meghallja a megoldást, most már magabiztosabbá válik, és ugyan némi töprengést színlelve igen határozott hangon kiböki: a rend azt kívánja, hogy pecsét legyen az iraton. E l’usanza di porvi il suggello.