KÖNYV, NEM FOCI

1990-ben, egy véletlen találkozás során ismerkedtem meg Szegeden a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosával. Mesélt a szép épületről és gyűjteményről, ahol dolgozik. És panaszkodott arról, húsz éve nem kapnak az államtól pénzt könyvvásárlásra. Értetlenkedtem akkor: hogyan lehetséges ez, egy könyvtár nemcsak őriz, hanem fejleszt, rendezvényeket szervez, ehhez pénz kell, új könyvek kellenek. Ha pár év kimaradt, az pótolhatatlan. Még ha később újra lesz is pénz, visszamenőleg már nem vásárolhatók meg a szűk esztendők során napvilágot látott szép- és szakirodalmi kötetek. Hogy fordulhat ez elő? Most már tudom. Gimnáziumunk könyvtára három éve nem kap egyetlen fillért sem könyvvásárlásra. A válságból épp csak kikapaszkodó 2009–2010 nehéz éveiben is jutott könyvtárfejlesztésre kétszázezer forint. Nem nagy összeg, de 50–60 kötet csak vehető belőle. Immár szó sincs válságról, Magyarország jobban teljesít, csak nem költ könyvre. Tudom én jól, a mai rendszer még véletlenül sem azonosítható az 1990 előtti, romániai borzalommal. Épp csak egy kicsit hasonlít hozzá.