Időjátékok

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 43. szám, 2014. október 22.

Véleményem szerint Rogán Antal vagyonosodási vizsgálata június óta befejezett játszma. Igaz, a játszmában érintett szervek hagyják, hogy az ellenzéki sajtó és az abban nyilatkozó szakértők fussanak még néhány kört: hadd vesszenek el a téma technikai részleteiben és járuljanak hozzá ezzel ők maguk is a kérdés súlytalanításához (Előzmény az ÉS-ben: Kovács Zoltán: Ötven fekvőtámasz, 2014/37., szept. 12.). Egy vagyonvizsgálat úgy zajlik, hogy az adóhivatal a Közvetlen Elektronikus Adatkapcsolati Rendszeren (KEA) keresztül lekéri az általa elérhető nyilvántartásokat (az ingatlanok, gépjárművek, bankszámlák, illeték- és adóbefizetések adatait). Ezt 2007 óta könnyedén megteheti, hiszen egyfelől az Illetékhivatal beolvadt az adóhivatalba, másfelől kötelezővé tették az elektronikus adóbevallást, így a hivatal azóta mindezekből azonnal összevethető adatokat tud begyűjteni, személyekre bontva. Ennek érdekében külön vagyonosodási vizsgálati főosztályokat és osztályokat hoztak létre. A témával egyáltalán foglalkozó újságírók ma tehát okkal hivatkozhatnak arra, hogy mennyire egyszerű is lenne Rogán vagyonosodását feltárni: csak meg kell nézni a bevételeit, és azokat össze kell vetni a kiadásaival. Ezt néhány újságíró természetesen meg is teszi, amivel azonban egykettőre nevetségessé válik. Ha ugyanis ez ilyen egyszerű, akkor eközben vajon miért idézik nyakra-főre a jogászokat, akik szerint ilyen rövid idő alatt nem lehetett elvégezni egy vagyonvizsgálatot?!

Ami persze másfelől igaz, mert a magánszemélyeknek nincs könyvvezetési és iratmegőrzési kötelezettségük. Ha tehát például olyan vagyontárgyak eredetéről kell papírokat beszerezni, amelyek adásvétele kívül esik a szokványos adókedvezmények vagy munkahelyi igazolások körén, akkor ennek felgöngyölítése valóban hónapokig is eltart.

Csakhogy a dokumentálást illetően van itt még egy fontos fogalom, és ez az elévülés. A vásárlások–eladások bizonylatait az adótörvények szerint hat évig kell megőrizni. Amihez valaki ennél régebben jutott hozzá, annak értékét nem köteles dokumentumokkal igazolni.

A vizsgált személyt azonban ezúttal kizárólag az Együtt–PM társelnöke, Juhász Péter szerette volna rossz helyzetbe hozni. Az ő feljelentése után (április 2.) a Központi Nyomozó Főügyészség – tudatosan vagy nem – már időt adott Rogánnak ahhoz, hogy rátaláljon az őt jobb helyzetbe hozó elévülés lehetőségére. A Főügyészség szóvivője, Nagy Andrea áprilisban azt mondta a helyzetet firtató 444.hu-nak, hogy bár a feljelentést a törvényben meghatározott háromnapos határidőn belül elbírálták, 22-én a feljelentés kiegészítését rendelték el. A lap ennek alapján azt jósolta, hogy így „akár már május 7-én, legkésőbb pedig május 22-én ki kell derülnie, hogy indítanak-e nyomozást Rogán ellen hiányos vagyonnyilatkozata és vagyongyarapodása miatt”.

Mindazonáltal sem május hetedikén, sem huszonkettedikén nem derült ki, hogy végül is mit döntött a Főügyészség. A sajtóban erről semmiféle hír nincsen.

Nem sokkal később viszont Rogán újabb korrekciót hajtott végre a vagyon­nyilatkozatában: rávezette azt az adatot, amely szerint bizonyos örökségeihez 1998-ban jutott hozzá. Vagyonosodása tehát a vizsgálatot jóval megelőző időkből ered, így főbb örökségei, mint elévült témák, kiesnek egy mai vagyonvizsgálat köréből. Ráadásul mivel az öröklött dolgok megszerzése óta több mint tizenöt év eltelt, ha netán eladott volna valamit azokból, a szerzés idején érvényes és a későbbi eladási ár különbözete ma már jövedelemadó-mentesnek minősül. Arról nem is beszélve, hogy Rogán csak 1998 májusától számít közszereplőnek.

Az, hogy erre eddig sem a NAV, sem Rogán nem hivatkozott, bőven belefér a képbe: így lehet a legjobban hitelteleníteni azt a sajtót, amely ebben a szemmel láthatóan egyszerű ügyben sarlatán, hozzá nem értő módon a vizsgálati idő rövidségének emlegetésével áll elő. Miközben nyilvánvaló, hogy itt egyáltalán nincs szükség semmiféle vagyonvizsgálatra!

Az egyik RTL Klubnak nyilatkozó adószakértő meg is sejtette ezt: szerinte a politikus nem is vagyonosodási, hanem egy szokványos, formai ellenőrzést kért, amelyből pedig nem derül ki a források és az elköltött összegek különbsége, csupán az adózás technikai lebonyolítása. Amelynek alapján viszont a NAV okkal hivatkozott az adótitokra.

A kör itt most kétségtelenül bezárulna, ha nem került volna rá az esetre az az aprócska pötty, hogy az USA által fölvetett korrupciós botrány egyik, feltételezett szereplője a NAV elnöke lenne.

A játszma ettől jelenleg számukra kissé veszélyessé vált. Ám nagy az esélye, hogy ha az USA-ban még sokáig nem értik, mit jelent a törvényesített törvénytelenség, és a nevek lebegtetésével időt adnak a kormánynak a helyzet teljes áthangolására, akkor a kormány ebből is győztes, hazáját védő szabadságharcosként tud majd kikerülni.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
LXIII. évfolyam, 51-52. szám, 2019. december 19.
LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
Élet és Irodalom 2020