VISSZA A FALVÉDŐRE
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 41. szám, 2014. október 10.Gyermekkorom egyik mélyen bevésődött emlékképe a sparhert feletti falvédő a konyhában. Az asztalnál ülve, ha nem hagytak evés közben olvasni (sajnos nem hagytak, sose értettem, miért, mindegy), jobb híján azt bámultam.
Falusi ház ablakán, a muskátlik közül hamvas fiatalasszony hajol ki, tekintete ragyog, kendő alól kacér fürt libben, bal kezével a párkányra támaszkodik, jobbjában keszkenővel integet a kertkapuból visszanéző fiatal, jóarcú, vidéki, pödrött bajszos, mosolygó urának. Felülről galambpár turbékolja a körbe kacskaringózó szöveget:
Piros pünkösd napján, imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján, vártam visszatérted.
Ez a kép jelent meg előttem a kormányfő Vas megyei kampánytoborzójáról olvasva:
„Nagy korszak kapujában vagyunk, és úgy érzem, hogy a munkaalapú társadalom felépítését a következő időszakban végig tudjuk vinni” – jelentette ki a kormányfő. „Arra készülünk, hogy az emberek többet fognak keresni, megőrizzük a nyugdíjak értékét, a gyermeknevelés terhei könnyebbek lesznek, jobbak lesznek az iskoláink, és jól fognak működni a kórházaink.”
Nagy érték a szolíd, konzervatív folytonosság: nem kell másra készülnünk, hiszen eddig is éppen erre készültünk.
Esküszöm, még a turbékolást is hallottam.
