Sorsok Háza

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 35. szám, 2014. augusztus 29.

A Terror Háza kommunikációja szerint 2014. július 28-án a Terror Házában megtartott egyeztetésen Heisler Andrással együtt láttam a Sorsok Háza leendő kiállításának forgatókönyvét. Valóban ott voltam, nagyon figyeltem, megjegyeztem, amit láttam és hallottam, s ez nem volt más, mint a leendő kiállítás látványterveinek ismertetése. Schmidt Mária megmutatta az épülő létesítmény makettjét, valamint a tervezett kiállítás néhány berendezési tervét. Ezek a Terror Háza installációihoz hasonló, színpadias látványtervek, amelyek keretében majd a főigazgató asszony ismertetése szerint szinte kizárólag visszaemlékezésekre alapozva bemutatják a magyarországi holokauszt történetét – illetve a történetnek az általuk helyesnek tartott olvasatát. Láthattunk a visszaemlékezésekből is egy pár perces válogatást – ezek a „szokásos” oral history interjúk, amelyekből majd összeállítják azokat a multimédia-tartalmakat, melyeket a látogató a „Házmester sarokban”, a „Patyomkin-gangos ház”-ban vagy a „Fejreállított tanterem”-ben megismerhet. Ahogy Schmidt Mária többször is utalt rá, ez nem hagyományos múzeum lesz (autentikus, múltból megőrzött tárgyak, dokumentumok bemutatásával), hanem oktatási intézmény. A bemutatott tervek alapján inkább egy groteszk élménypark, és ez műfaj hasznos és oktatási szempontból is remek lehet például a biodiverzitás élményszerű megértéséhez, a genocídiumhoz nekem legalábbis furcsa. Viszont akármi lesz is, a részletek a forgatókönyvből derülnek, derülnének majd ki. Ez az a minden kiállításhoz elkészülő dokumentum, amelyben minden részlet szerepel: valamennyi installációs elem, tárgy, felirat, a multimédia tartalmak pontos leírása stb. Ennek a dokumentumnak a végigolvasásával (ezt ugyanis nem lehet egy háromnegyed órás prezentációban bemutatni) lehet igazán megismerni, hogy mit tervez a leendő intézmény bemutatni.

Schmidt Mária pontosan tudja, hogy mi a forgatókönyv, s feltehetően nem véletlenül nem láthatjuk. Nyilván ő is emlékszik arra, amikor a múzeumi szakma szabályainak tökéletesen megfelelő forgatókönyve az auschwitzi magyar pavilon általa is tervezett új kiállításáról nyilvánosságra került, majd a hatalmas felháborodást követően nem ő épített kiállítást Auschwitzban. Ha megépült volna, még ma is látogatható lenne, hiszen Magyarországon még soha nem bontottak le nemhogy ellentmondásos kiállítást, de szabálytalanul épült kutyaólat sem.

Szóval a Sorsok Háza forgatókönyvét nem láttuk eddig, feltehetően nem is fogjuk az intézmény megnyitása előtt. Tudjuk ezt mindannyian, mégis: a Terror Háza sajtógépezete azt sulykolja, hogy láttuk, egyetértettünk. Valójában, ha a Terror Háza annyira hülyének nézi az általa meghívott szakértőket, hogy nem tudnak különbséget tenni a szakmai forgatókönyv és a sajtónak szánt prezentáció között, akkor mire ez az egész? Azért, hogy készülhessen csoportkép és filmfelvétel, amelyből ugyanúgy össze lehet vágni majd az elégedett nemzetközi szakértőcsoportról szóló kisszínest, mint az oral history interjúkból a megfelelő narratívájú kisfilmeket a magyar–zsidó love storyról? Sok-sok igaz állítás áll majd egymás mellett, csak a végkicsengés lesz végtelenül hamis és manipulatív, de akiknek arra van igénye, az majd elhiheti ezt is. 

A szerző további cikkei

LIII. évfolyam 29. szám, 2009. július 17.
Élet és Irodalom 2023