MISKOLC

Érdekes, hogy egyes történelmi jelenségek milyen makacsul reprodukálják önmagukat, és milyen nagy a hajlam arra, hogy kulturális minták, bennük viselkedési és gondolkodási sémák is, szívósan továbbéljenek. Az 1893-as országos cigányösszeírás során megkérdezték a községeket, hogyan vélekednek a letelepedett romák „magaviseletéről”. 68,3 százalékuk „kifogástalannak” tartotta, és csak a települések 4,5 százaléka minősítette „rossz viseletűnek” a letelepült romákat. Hogy azóta a cigányok „romlottak el”, vagy a többségi társadalom, nem tudom megítélni. Talán arról volt/van szó, hogy a „gyűlöletpotenciál” célpontjai akkor az együtt élő és szomszéd népek voltak, nacionalista (és nem rasszista) alapon.  És, talán, kisebb is volt ez a potenciál, mint 1918–1920 óta bármikor. Ám a huszadikszazad honlap tanúsága szerint Miskolc környékén már az új évszázad első éveiben megbomlott valami. Többség és kisebbség között súlyos ellentétek feszültek. Az 1930-as évek második felének és a II. világháború éveinek fajelméleti fertőzöttsége persze nem miskolci sajátosság, fő célpontjai pedig a zsidók.  Az 1946-os miskolci pogrom viszont helyi eset, csupán egyetlen másik példa van rá az országban. 1956-nak igazán nem általános jellemzője vagy meghatározó vonása az antiszemitizmus, de (Standeisky Éva tanulmányaiból tudjuk) akadt rá példa. Egyebek mellett épp Miskolcon.  1988-ban Miskolc városa egyszer már próbálkozott gettószerű szegregációval cigányok számára, aztán a közfelháborodás miatt letett róla. 2008‑ban pillanat alatt „rasszista népfront” alakult a rendőrkapitány mellett, akinek volt két riasztó mondata (hogy a rendőrfőnök személy szerint rasszista-e, én nem tudom megítélni).  Most a helyi baloldal közös jelöltjeként indul ugyanő, szánva-bánva akkori rossz mondatait. Az ember azonban nem szabadulhat a gondolattól, a jelölt kiválasztásának fő szempontja épp az, hogy kifogva a szelet a Jobbik vitorlájából versenyre kelhessen a helyi rasszista közönség szavazataiért. És az is jól látható, komoly nézetkülönbség van a demokratikus ellenzék országos és helyi, miskolci szervezetei között.

„No de kérem, hogy lehet egyesek tetteit vagy nézeteit egy egész városra általánosítani?” Tényleg, kedves miskolciak, talán nem szabad általánosítani.