NAGYON MESSZIRŐL

Tele az Erzsébet téri Akvárium Klub bárhelyisége hétköznap este, barátságos színpad a sarokban, mögötte üvegfalak, azokon túl kilátás a lépcsős teraszra, a tavaszodó térre. Kísérleti pódiumbeszélgetés kezdődik, Nagyon messziről jött címmel. Fiala János vendége Bakács Tibor és Filippov Gábor, témájuk a Szabadság téren épülő német megszállási emlékmű. 80-100 fős közönség aktív részvételével szó esik a téren található épületek, szobrok és emlékművek történetéről, a jelenleg – immár kijelölt határidővel – készülő német megszállási emlékmű koncepciójáról, esztétikájáról, üzenetéről. Kétórányi emberi hangvételű beszélgetés, a helyszínen kiderült, igény van rá.

Egyszer csak felbukkan egy provokátor. A névtelen, aki rombolni jött. Nem az addig tárgyalt témáról van véleménye, hanem a műsorvezető felmenőiről. Nem zsidózik – ami a jelen lévő közönséget valószínűleg nem érte volna váratlanul: ez jószerivel mindennapos Fiala Kelj Fel Jancsi című rádióműsorában –, hanem nyilasozik. Kérdésbe csomagolt nézete szerint Fiala János rokona az azonos vezetéknevet viselő egykori nyilaskeresztes újságírónak – a nemleges válasz nem térítette el a provokátort véleményétől –, tehát nyilas ő is, mint a többiek voltak. A névtelen néz Fialára, várja a hatást. Néz a közönségre, várja a hatást. Méltatlankodik, amiből sejthető, hogy célját nem érte el maradéktalanul. Ezúttal a verbális kitessékelés és a biztonsági szolgálat véget vetett az incidensnek. Ezt most megúsztuk.

Másnap reggel Fiala a rádióműsorát a What a Wonderful World című dallal zárta. Ahogyan mondta: a pozitív kicsengés végett. Vörös farok, tette még hozzá, majd megkérdezte a húszas éveiben járó hangmérnök munkatársától, tudja-e, mi az a vörös farok. Nem tudja. Ez legalább rendben van, nem?