EGY ILLÚZIÓ STRATÉGIÁJA

Április elsején megkezdi működését az úgynevezett Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Célja „a magyar nyelvi örökség föltárása, a nyelv és azzal összefüggésben a kultúra mélyebb megismerése, ápolása, gondozása és fejlesztése”.

Az alapítást nem előzte meg szakmai kommunikáció, a nyelvészek is az újságokból és a közlönyből értesültek az alapításról. A tisztánlátást az sem segíti elő, hogy nemcsak az intézet nevében szereplő „nyelvstratégia” értelmezhetetlen szakszóként, hanem a „nyelvi érték”, illetve „értékvesztés” is. A szövegben előforduló szavak: „irányítás”, „felügyelet”, „alapelvek” viszont arra utalnak, hogy a nyelv(ek) kutatásával foglalkozó intézetek, egyetemi tanszékek fölé, azok irányítására hozták létre ezt a hivatalt, amelynek feladata többek között: „szakértői állásfoglalások készítése nyelvpolitikai kérdésekben a közigazgatás és a közmédia részére”.

Olyan nyelvpolitikát fog tehát szakértő módon képviselni, amely alapvetően egy illúzión: a magyar országhatárokon belül élő lakosság egynyelvűségén alapul. Pedig a 2011-es népszámlálás során 120 ezren vallották magukat a német, 39 ezren a szlovák, 15 ezren a román kisebbséghez tartozónak. Ők németül, szlovákul, románul is beszélnek, a legnagyobb hazai kisebbséghez, a cigánysághoz tartozók közül pedig sokan ismerik és használják a beás és romani nyelvet.

Amikor a magyarországi nyelvpolitikával foglalkozó intézmény nevében és a tevékenységi körét leíró tizennégy pontban kizárólag a magyar neveződik meg, akkor a magyarországi nemzetiségeknek a nyelvükhöz, kultúrájukhoz való jogát teszik zárójelbe, udvariatlanabbul: korlátozzák.

Hát ennyit előre az intézmény szakértői állásfoglalásainak hitelességéről.