Az új nóvum

Szeretnék egyetérteni Kovács Zoltánnal, és közösen szidni a léha, felelőtlen, rendetlen, előre nem látó politikusokat (Kupleráj, ÉS, 2014/7., febr. 14.), de sajnos nem megy. Napjainkban inkább azt tapasztalom, jóllehet csupán a Fidesz oldalán, hogy mindent meggondoltan, kiszámítva, több szervezet koordinációjával, pontos időzítéssel tesznek. Legutóbbi akciójuk, Simon Gábor (és osztrák számlája) leleplezése elég jól meg volt komponálva, időben, elég nagyot is ütött. És a koreográfia is látszólag rendben volt: egy független újság dobta fel a témát, amire az ügyészségnek lépni kell, a pártok elhatárolódnak, és a parlament mentelmi bizottsága összeül. Dőlnek az információk a korrupt képviselő XVIII. kerületi ügyeiről, a minisztersége alatti okirat-hamisításról, a szeretőjének vett budai luxuslakásról. Annyira tökéletes, hogy nem is értem, miért kell foglalkozni azzal, miért kezdtek foglalkozni Simonnal? Először azt írták, a volt feleség nyomta föl. Aztán azt, hogy még a pestlőrinci önkormányzat feljelentése miatt kérték ki az adatszolgáltatást Ausztriából. De miután kiderült, hogy ez sem igaz, tudatni vélték, a pénzmosási törvény értelmében az osztrák kollégák automatikusan tájékoztatják a magyarokat a nagy értékű betétekről. Aztán a főügyész nyilatkozik, egy bécsi buzgó pénzügyes hallott (véletlenül) Simonról, és nézett utána, nincs‑e számlája náluk. Miért e kavalkád? Csak nem azért, mert el akarják kerülni, nehogy az derüljön ki, hogy a magyar hatóságok ez ügyben már régen nyomoznak Simon után? Mivelhogy képviselő után nem lehet. Az Watergate lenne. Amibe még az amerikai elnök is belebukott. Mert a rá ruházott hatalmat arra használta, hogy politikai vetélytársait ellehetetlenítse. És ha ezt hagynák, akkor sose lenne vetélytárs, ellenzék, demokrácia. Ez a legnagyobb veszély. Korrupt alelnökök, illegális pártfinanszírozás mindig is létezett, ez nem annyira új információ. De hogy bármelyik ellenzéki vezetőt bármikor levadászhatják, nekem ez az „új nóvum” a Simon-ügyben.