RÓZSA-FLORES
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 9. szám, 2014. február 28.Rózsa-Flores Eduardo neve ismét felbukkant a magyar sajtóban. Az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról készült hivatalos jelentés hitelesnek tekinti az általa elmondottakat.
2003-ban Földváry Györgyi készített interjút Rózsa-Floresszel, kedves, barátságos, nyitott emberként ismerte meg, a beszélgetés Atyám, öltem címmel jelent meg. Eduardo elmondta, hogy édesanyja 1929-ben Barcelonában született, ősi katalán család sarja. A patinás családot a spanyol polgárháború szétszakította, a Franco-elleneseknek menekülniük kellett. Édesanyja, két idősebb testvérével, előbb Argentínába, majd Bolíviába menekült, végül Santa Cruz városában telepedtek le. Szívbemarkoló és tragikus volt kálváriájuk.
Rózsa-Flores szerint „kb. másfél millió ember emigrált abban az időszakban Spanyolországból, kilencven százalékuk Latin-Amerikában kötött ki –, a nagyszüleim, édesanyám meg két idősebb testvére előbb Argentínába mentek és onnan Bolívia szubtrópusi részében, Santa Cruzba.”
Gyanús lett nekem Rózsa-Flores „ősi katalán” családtörténete. Tudtam, hogy a polgárháborús menekültek száma közel sem volt milliós, Mexikó ugyan befogadott republikánusokat, de Argentína éppenséggel megszigorította a bevándorlás feltételeit, nem akarták beengedni a Franco elől menekülő spanyol baloldaliakat.
Eduardo nővéréről, Szilviáról, kevés szó esik manapság Budapesten, pedig ő is Magyarországon élt. Elismert művész Santa Cruzban, ott temette el Eduardót. Amikor 2009-ben katalán édesanyja felől érdeklődtem, Szilvia egyetlen mondattal válaszolt: „Édesanyám bolíviai, Santa Cruzban született.”
Hát igen. Eduardo hadilábon állt a valósággal, évtizedekig traktálta valószínűtlen történetekkel a médiát. Spanyol polgárháborús családtörténetét, délszláv hőstetteit, politikai konspirációit, jótékonysági akcióit, mind-mind készségesen elhitték neki Budapesten. Állításait nem ellenőrizték, barátai nem fogtak gyanút, sőt, még a magyar titkosszolgák is hitelt adtak sztorijainak.
Engem nem igazán Eduardo történetei lepnek meg, hanem az, hogy azoknak bárki is hitelt ad.
