Ki az ironikus?

Szerető Szabolcs szeretné elfelejteni három éve írt Magyar Nemzet-beli cikkének iróniáját, én ellenben ma is pontosan észreveszem. Esszémmel (Ki a filozófus?, ÉS, 2014/5., jan. 31.) vitatkozó hozzászólásában (Másról szólt, ÉS, 2014/7., febr. 14.) fölháborodva utasítja vissza, hogy ő egyetértett volna Horn Gyula emlékezetes vélekedésével, miszerint itt talán túl sok a filozófus. Holott pontosan azért idézte föl a gyorsan elhíresült ostobaságot – és helyezte mellé az életidegen és mihaszna filozófus torzképét –, hogy hangulatot keltsen vele, megindítva lapjának a filozófusok elleni alpári támadását. Emlékszünk rá: egy hónapon keresztül ömlött az aljas hazugság, vezércikkben és hírben, glosszában és riportban, interjúban és publicisztikában. A filozófiaellenesség legalantasabb regisztereit mozgósító, förtelmes sorozat nyitányának szerepét éppen Szerető ironikus írása vállalta magára.

Esszém eredetileg a Ludassy Mária tanárnőt köszöntő konferencia előadása volt, hosszabb, jegyzetekkel és utalásokkal kiegészített változata a készülő Ludassy-Festschriftben fog megjelenni. Az írásnak ebben a terjedelmesebb változatában reményemet fejezem ki, hogy egykor majd szégyellni fogja magát a gusztustalan történet valamennyi közreműködője – noha egyelőre még nem szégyelli egyikük sem. Ami Szeretőt illeti, lám, gyorsan igazam lett: ő aztán tényleg nem szégyelli.