MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 8. szám, 2014. február 21.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok Szökőkúttya, s Első Breviárijoma, mikó béfejezte hetedhét világraszóló évértékelőjit, megfújatta a kürtököt, mán úgy értvel, hogy megszólaltatta, s nyergeltetett, mer hónap indúlás vót légyen, eb ura fakoff. Mán erőst pesgett a vére a Winston komája golyójitú, mikvel ő es úgy vót, hogy keráli elugráltába soha el nem tanálták a kűső-belső rezsitrianon örökösei, a sok csigapástétomésdzserri, mikép a vén kínai mondaná. Mast es a huncfurtos pézváltók s bankárokozók ellen kélt hadra, hogy elvegye a nyájat azoktú, akik magikot legeltetik, nem a nyájat. De ám semmi hamis egalitárizmus, amit ránk bízattunk, az a mienk vót, mienk van, mienk lessz. Na, ahogy megpirkadott, eléhívatá az ű szógáit, mikép Habony evangélijomába írva vagyon. Ihol e, Simicska szógámuram, monta, adok öt tálentomot, uccu, ami belefér, de nehogy labanckoggyál véle! Mészáros uramnak meg adott kettőt, hogy mégse ű nyergye a legtöbbet. Epp arra gyött a szegényember, ki közmunkás vót, ment esélyeggyenlőség-tanfolyamra cinege cipőjit rajzúni. Ennek adott eggy tálentomot, hejába kapálózott illetődtibe, avval útra kele, merre a magyarok nyugattya van ezer éve: keletnek. Na, Simicska uram az öt tálentomjával addig kereskede-gombocskáza, míg szerze más öt tálentomot. Mészáros uram a két tálentomjábú más kettőt nyere, addigalé, hogy megkapta az Únijó leggazdagabb gázszerelője címet, de nem vette át, még mit nem, provokájják a hatannyukot, ne a Felcsúti Gondolatot. Azki pedig az eggyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a fődbe, és elrejté az ő urának pénzit. Mikó végigévértékelé a világot, megjöve I. Fülkefor, s számot vete vélök. Simicska uram eléhoza más öt tálentomot, hogy én ezt szeresztem közbe, kerál-sporttárs, azon, amit adtál vala nékem. Monda néki I. Fülkefor, jól vagyon, sokra bízlak ezután, még az ükonokájid es paksérozni fognak. Mészáros uram es öszveszorgoskotta a kettőjébű a négyet. Jól van, Lőrinc, mondá a kerál, FIFA-elnök leszöl, ha nyerünk, s még te leszöl a felcsúti űrsiklókezelő es, örvendezzél. Eléhozák penig azt, kü eggy tálentomot kapott. Az így szóla: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, ki ott es aratsz, ahon nem vetettél, azért félvén, elástam a tálentomodat a fődbe; ímé megvan, ami a tied. Erre a kerál ügön főlobbant: gonosz és rest szóga, hun így a kamat? Mér nem tősdészkettél, mér nem helyeszted el a pénzem a pénzváltóná, s akkó én, megjövén, nyereségvel kaptam vóna meg. S inte a hű lázárjainak, vegyék el a semmitérőtűl az eggyet, s aggyák únortodox Simicskának. Mer akinek van, annak adatik, és megszaporíttatik; akinek penig nincs, attúl az es elvétetik, amije van. Ettű fogva avvót a törvén, kinek csak eggy tálentomja vót, attú hupsz elvették, s annak atták, kinek tíz vót, meg négy vót, amég meg nem haltak.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024