Közmunka és a munka világa

Érdeklődéssel olvastam, mikor a tudós szerzők által hosszú és alapos munkával kidolgozott, részletes számításokkal alátámasztott LÉT-tanulmányra megjelent Csillag István és Mihályi Péter tollából a Tizenkét érv a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben (ÉS, 2014/3., jan 17.). Az első hallásra meglepő javaslat valóban igényli a vitát. Elszomorított, hogy az érvek viszont nagyrészt adatokkal alá nem támasztott szlogenek és közgazdasági közhelyek voltak. Vártam, hogy nálam hozzáértőbbek megcáfolják, ami jószerével meg is történt Pályi András, Ferge Zsuzsa és Ludassy Mária által.

Egy momentum felett azonban átsiklottak a bírálók, ezért ezt magam vagyok kénytelen szóvá tenni. A vitairat szerzői, nevükhöz méltatlanul átveszik a papagájkommandó által régóta mantrázott érvet: „a közmunka visszavezet a munka világába”. (Különösen viszolyogtató hallani ezt olyan ifjoncok szájából, akik egy másodpercet sem töltöttek a „munka világában”.)

Nos, a kiváló szerzőknek tudniuk kellene, és nyilván tudják is: ez a fajta köz- (kényszer-) munka sehova nem vezet vissza. Ez a zömében értelmetlen feladatokból álló, éhbérért végzett tevékenység egy dologra jó: hogy a nincstelen szegény embereket (akik annyit is érnek, amennyijük van) a pöffeszkedő csinovnyikok kihasználják, megalázzák, és hogy az értelmes munkától annak is elvegyék a kedvét, aki rendelkezik ilyennel.

(Várgesztes)