EGY „IDEGENRENDÉSZETI ELJÁRÁS”

története a családi krónikából

PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 4. szám, 2014. január 24.

Nagymamám egyik testvére, Zacher Reska története, édesanyám öccsének elbeszélése alapján: Klein Ernő (42)és Zacher Reska (39), valamint két gyermekük (8, 10) a Rákóczi úton, a Guttmann-házban laktak egy gyönyörű lakásban. Ez volt Budapest egyik legmodernebb épülete. A belvárosban két jól menő fűszer-, déligyümölcs- és csemegeüzletük volt. Évtizedek alatt, elképesztő szorgalommal és kitartással építették fel egzisztenciájukat, amely a jómódú fővárosi polgárság tagjai sorába emelte őket. 1941-ben azonban egy rendelet lépett hatályba, mely szerint minden Magyarországon élő zsidónak, akinek nincs állampolgársági bizonyítványa, jelentkeznie kell a KEOK-nál (Külföldieket Ellenőrző Hivatal). Reska néni férje, Ernő bácsi jelentkezett is. Korábban nem tartotta fontosnak, hogy kérje az állampolgárságot, mert ennek semmilyen gyakorlati jelentősége nem volt. Gondolta, most majd elintézi. Néhány nappal később idézést kapott, ahol közölték vele, hogy kiutasítják az országból, mivel nem magyar állampolgár. Miután ekkor még mindig nem értették, hogy ez mit jelent, az egész család önként jelentkezett a KEOK-nál. Azt gondolták, néhány nap múlva úgyis visszatérnek, az üzletek vezetését az egyik megbízhatónak vélt alkalmazottra bízták. 18 ezer társukkal együtt Kamenyec-Podolszkba szállították és agyonlőtték őket. Egy „idegenrendészeti eljárás” keretében. Az üzleteket a megbízhatónak vélt alkalmazott vette át, és boldogan élt, míg meg nem halt. Reska néni volt nagymamám testvérei közül a holokauszt első áldozata. Még nyolcan követték!

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
LXVII. évfolyam, 20. szám, 2023. május 19.
Élet és Irodalom 2024