MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 2. szám, 2014. január 10.

Egyszer volt hol nem volt, avvót, hogy a Mária úr országába I. Fülkefor úr kancellárja magánéleti eseményen vett részt a messzi Soponyán, hogy a keletkezett adók béfizetésivel a magyar Állam úrnak bevétele keletkezzék. Nem vót ebbe hiba semmi, a magyar Nép úrnak a szabadidejibe méltóságos Lázár János uram akkó vadászott, mikó csak akart, üvé vót az Ország úr, magának vadászta kivilágos ittragadtig. De nem ám a cinegesuttyó elvtársajival, mint a Kádár, hanem jobb emberekvel, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg úrval, Gróf Károlyi László és neje úrval, Miklós lichtensteini herceg úrval és annak feleségivel, ki igenyessen a luxemburgi főherceg úr húga vót, s ügön rég ösmerték egymást, még Hódmezővásárhelyrű, Rapcsák tekintetes úr aktatáskájábúl. Addig adóztak a természet ölinek, hogy hat koncentrikus körbe fértek csak el a bódogult fácánok, kikbe úri kedvöket lelték. Eztán Perényi Zsigmond miniszterelnökségi főtanácsadó uramat tisztőtt ülepinek fiatalos megvesszőzése átal vadásszá fölavatták. Epp őtösztek vón átal vacsoráhó, mikó gyött a telefon, hogy látogató érkezik, tessék a fácánokot kivilágéttani. Úgy es lött, s a céltábla közepibe leszállott a Turulján I. Fülkefor a maga rogánsával, meg Kerényi Imre úrval. Hogy íromadta rezsihopp, ihol megnyissák az első soponyai rezsicsökkentési tanácskozást, szerkesztőségi űlésvel egybekötve, mer a harcban nem lehet megállni. Vivát, csapott a tusára Lázár uram, de azér a 913 fácán nem rossz eredmény, különössen az elmútt nyóc évek tükribe. Nem errű van szó, monta a kerál, fácánba jól áll a magyar, hanem újra öszve köll fogni, s megálljt parancsóni a külfődi közszógáltató cégeknek, meg a bankoknak, kük ezer éve állanak ugrásra készen a határon.  Mivel a jelen lévők delikátice jó magyar urak, legott megalakéthatsák az első Magyar Csapatot a Kárpátok alatt. Evvel eggyidőbe írhatnak a Magyar Krónikába kétszázezerér, trom­fút rea Kerényi úr. A hercegek, grófok csak pillogtak megtisztöltetésükbe, hogy mastan mi lessz. Adakozás lessz, monta Rogán uram, a Polgári Magyarországért Alapítványnak, itt tessék aláírni. A többi Magyar Csapat javára, mellyek bé fogják hálózni az országot, hogy harcójanak a nem magyar csapatok ellen, kük a választáson érvényeséteni akargyák a mocskos érdekejiket. Nem kő cifrázni, ha eggy rezsiemelőt látnak, durr a sörétvel. Vagy egy szép sárga pecsenyepitypangot, vetett bukfencot Kerényi úr. Írják meg a puskájok hegyivel ódalpárnak vagy glosszának, ollan merétett papírra, mint az Alaptörvény úr. Ekkó kampányt bontottak, avatott művészek segedelmivel eldanolták a „Rezsi bordal”-t, meg a „Fülkefor a világ dús tengere” címűt, avval eggyik felök vacsoráhó ült s múlatozni, a másik odaki strázsált, ha arra gyönne egy külföldi közműcég vagy bank, csattanós választ kapjon, amíg meg nem fácán.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2021