Magyar mesék

PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 48. szám, 2013. november 29.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy ahany nemzeti magyar sportklub vót a Kárpátok ölin, mind legszegényebb vót az aknakomonisták révin, küs hijján hajléktalan. Szerencse, hogy jogi személ vót, mer még a közterekrű es kitiltották vón. Csúnyája maj kilógott, szinte kéregetésbű élt. Ha tán nem es mind, de hat fővárosi klub bizonyossan. Epp meg nem fagyott a féktelen eladósodás békójátú, mi vót néki. Penig egy se kifejezetten versenysportval foglalkozott, még mit nem! Hanem a küs magyar nemzeti pulyák szűnetlen utánpótlásával, kik vészesen keveset mozogtak az egésség frontján, márpenig érettök semmi se vót drága a kerálnak. Mikó eszt a nagy nékülözést bokros jártába-keltibe meglátta, majd a könnye ki nem csordult, s erőst elszánódott a gyermekmozgásszegénység elleni harcra. Az ökumánikus sporttárskeresztényí szeretet míján, meg azér es, mer egy illen nemzeti magyar sportklub, ha adósságba verődött, s nincs, ki néki promt elengedje, ügön megfrusztrálódik a büszkeségibe. Ha penig ebbű kifolyólag nem teljesít jobban még annál se, aminé, hát, az még magára a fodbalra es kihat, következéskép a Magyar Stadiony Művekre, s onnantú az mán nem játék, hanem nemzetstratégijai kérdés. A kiművelt emberláb! Há hogy is ne? S nemcsak, mer a stadiony a nemzet lelki egésségének temploma, hanem mer efektív műalkotás mindahány. Addigalé, hogy a Fekete György MMA-jáhó kőne tartozzanak, mint mindenek fődön és egen, mük csak nemzetművészi színvonalon vagynak. A lerendezéshő kapóra gyött, hogy 125 éves vót az MTK. Elment az ünnepélyre a kerál, s mikó mán jól bébambiztak a Deutsch komájával, a klub elnökivel, fel es szólamlott. Hon a legnagyobb a szükség, oda mén a segítcség, mondotta, ihol egy küs stratégijai ajándék, ötmilliárd forint értékbe, mer ha eggy nemzeti magyar kerál ád a maga közpézibűl, ekkorát ád. Hanem ha eggynek oszt, nem odagyűl a többi? Dehonnem! Hát annak a többinek es csak jobbfelül dobog a béközepe, annak es köll adni. Ha egy MTK kap! Meg es ígérte I. Fülkefor, mihelyt hazamén, szól az Emminek, hogy pappérozza le: a kormán öt másik fővárosi sportklubnak es átvállalja az adósságát. Annyi, amennyi, buli vót, buli van, buli lesz. Nem kő bérezelni, semmi herdalinó vagy mutyi, megvan ennek a maga fedezetje, példának okáér epp most rendölte el, hogy a reánk mért, s a nyári hadjáratba megszűntetett túlzottdeficit-eljárás miján bé köll szedni három-négy milliárdot az egyetemektű s klinikáktú. Még jó, hogy őkelmék mán vér nekül es tudnak operálni, s olly virtuózon játszanak a szénszünetvel, ennyike meg se kottyan nékijök. Bé vannak idométva, s mélyen átérzik, hogy az erős, adósságteher alól felszabadúló nemzeti sportklubok keretibe mozgó gyermek jobb a nem mozgó gyermeknél. Akinek meg még ez se teccik, húzzon el a halál twitteres farkára malacnak.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2022