Pertu

PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 48. szám, 2013. november 29.

Szakály Sándor történészt, akit a Magyar Narancs szerint a felállítandó Veritas Történeti Intézet igazgatójának nézett ki a kormány, a közszolgálati rádió Vasárnapi újság elnevezésű műsorában a csendőrségről írt könyvéről kérdezték. A bevezető szerint azonnal heves bírálatban részesül az manapság, aki a régi sztereotípiák helyett az igazságot mutatja be egyes történelmi korokról, a csendőrség vonatkozásában ilyen berögződés a csendőrpertu, a csendőrsortűz. Tényleg csak negatívan lehet értékelni a csendőrség szerepét? – indít a kérdező. „Egyáltalán nem. Nyolcvanszázalékos volt a bűnesetek felderítettségi mutatója a testületnél, valóban volt pofon is, de sortűzre csak egy-két alkalommal került sor, akkor is törvényesen. Ságvári Endre esetében pedig a csendőrök csak visszalőttek, ő pedig meghalt. Az tény, hogy a zsidóság bevagonírozásában szerepük volt, ők kísérték általában négyen a százötven fős csoportokat: sem a zsidók, sem ők nem tudták, mi lesz a sorsuk, gondolom, ha a zsidók tudják, hogy az életükről van szó, másképpen viselkednek az összesen négy csendőrrel. Egyébként mit tehetett volna a csendőr, esetleg nem tesz eleget a parancsnak és leszerel. 1945-ben a csendőrséget megszüntették, Nyugaton ma is sikeresen működik. Érdemes lenne róla gondolkodni, de a mai fiatalok körében lehet, hogy nem lenne népszerű a származási helyüktől távolabb eső laktanyában, nőtlenül élés.”

Lehet.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 18. szám, 2021. május 7.
LXV. évfolyam, 15. szám, 2021. április 16.
LXV. évfolyam, 13. szám, 2021. április 1.
Élet és Irodalom 2021