MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Fülkeufóriába nem vót kimondottan háború, de attú még inter arma silent, sifönt. A kerál eggy trapba harcút a nemzet ezéér meg azéér, mikó mi vót végveszélybe. Ott karéjozott a főkantározott ország nyergibe, mán két lábra állétotta, fújatta, szívatta, hogy mint a Csele Lajos tököli szoborkolega rearoncson a Fuggerekre bankházastú, kik minden Mohácsnak okai vótak az oroszok kiűzéseig, s tovább az aknamunkásokig, hejpököm hazaárúlókig. A svédekig! Kik alatt ügön elszalatt a demokrácija, amég kútra járt nékijök! Oda orcátlanodtak, hogy még eggy Kumin Ferencnek, horibile Bayer Zsoltnak se hallgattak az óvaintésire, hogy legott igazétsák helyre az eggyoldalúságig hazaárúló dokumentomfilmjöket a magyarokrú! Magáhó es kérette a kerál a svéd kerált, de mivel nem gyött, szólt a nagykövet asszonnak, szaladgyék, s jelezze aggályait a szerkesztőnek! Ha köll, ragassza bé diplomáciai szigszalagval, szájokra többet ne vegyék a magyarok lécit, hanem ugrándjanak átal a sajátjokon, azt a csollányverő kobráját a kettős mércéjöknek! Ez akkó vót, mikó a Balog csúcsminiszter kihirdette, de mint egy Luther Viktor, hogy a legrosszabb keresztény magasugró es jobb, mint a „legjobb” nem keresztény, hogy mást ne mondgyunk. És ez hajszálra így es vót, tutta minden fideszmagyar, az orcája pirossával érezte, ha ötrű a hatra akart jutni a Centrális Erőtér morális tartánján. Mer eggy nem keresztény rögtön a lécvel gyün, a méricskével és ajvékval, hogy merre mennyi, ellenbe a kurzuskeresztény abbahelbe nekiszalad, lobogó hajval, lakodalmas szívvel. Ha leveri, leveri, de alább nem adja. Mén a paphó gyónni vagy odahozassa, ha sürgős, s mán irány es az a léc megen. Ha akkó es leveri, mint Kövér házelnök az asszonlázadást a parlamentbe, uccu neki, előrű. Hon bűn van, ott büntetés es van, de bocsánat es, kinek mi. Harmadik kísérlethő főkészül Balogh képviselő, ki hogyne szavazta vón meg a dógozó nép nevibe a monoklinák pénzbűntetésit, kik a lécmagos becsületibe gázolnak néki hétrűl hétre. Bé lesznek pörülve eppúgy, mint azok, kük ittasnak alították a részeges Pálffy magasugrót. De fönn vót a keresztény léce Rogán tanyagazda uramnak es, kü megmonta, azkinek nem teccik, hogy hónaptúl az előzetes letartóztatás határa a csillagos ég, az a gyilkosok pártyán van, nem a népén, s lelke rajta, ha eggy ároktői gyilkos Pintér Sándor háziőrizetébűl hat perc alatt elszökik Svejcba. Gyilkospártin a szokott libolsi ellenzéköt értette, kikrű előre tutta: ahogy ép észvel néki se teccene, őkelméknek se fog eggy illen kampánygamatság. Szembe azokval, kük még az előzetes kivégzést es megszavaznák, ha arra híjná őköt a haza, pártfegyelem versus legfő magosugró képibe, mer a léc szenteséti az eszközt, akinek ez derogál, ugorgyon távol, amíg meg nem hal.