MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Jólteljesítő Mária országába, a magyar emberek olly mértéktartójak vótak a vásárlóerejökre nézve, hogy egyfőre jutásba a negyedit fogyasztották a németekének. Csakhogy ez máshogy es igaz vót, ha nem igazabb két hoppálval, s két zsigóval, legalább. Mer azt a legpulyhóbb gyermek es belátta, hogy ha ügyeskettek, együttműköttek nemzetileg, akkó eggy négytagú magyar család ugyanakkora karéjba haraphatott, mint bármellik német, s ez még csak a kezdete vót a családi öszvefogásnak, mibe a magyarság legfő tartalékai vótak, bárhová es vetette a tekintetit a közszógálati néző. Ki mit látott jóllaktába, ha eggy novemberi vasárnapon mind a nyóc szemit fölemelte a közös zsírpapírró? Hát azt, hogy a székes fővárasba huszonöt évvel a szovjet megszállók kiorbánolása után, a Horthy Miklós út még min­dég Bartók Bélárú vót elnevezve. De szánt szándékval, ami nem csoda, hejszen a nemzet- és csillagközi komenista rejakció a maga végvonagoltában semmi tisztességet nem ösmert. Addigalé, hogy Hegedűs Lóránt uramnak sza­bálhont fő köllött jelenteni a Steiner képviselőt, kinek vót képe ántiszemitának bélyegezni Krisztus Fődi Testinek szerves részit, a Budapest Szabadság téri Szent Eklézsiát. S miér? Mer a Jobbik, e mélyen emberarcú náci párt, kinek pecsétes papírja vót rúla, hogy ű nem náci, az úrnapi istentisztelet előtt a Szerves Rész tisztőtt előteribe fölavatta a 20. század legnagyobb államférfijának, Szent, valamint Széchenyi Esvány legfő örökösinek a bronzbú való mellszobrát, a hitván gipsz helett, mi eladdig ott porzonkodott a Wass Alberté és a Szabó Dezsőé között. Gyöngyösi Márton uram, kibe eppúgy nem szorút ántiszemitizmus, de eggy csöpp se, mint Hegedűs lelkészbe, áperté elfogadhatatlannak nevezte, hogy Horthy nemzetmentő urunknak eleddig nem vót köztéri szobra a bűnös városba, hon a nemzet árúlói, magikbó kivetkezve még mast es háborétatlan megzavarhatják a magyarok sacrasculpturális ünnepségit. Hezzá „sárga csillag”-val, sanda kiáltozásval kaftánkodva, mint a tuc-tuc vademberek. Na, ezt a szép nempártrendezvényt harangzúgásval, rohamsisakval eggyütt Rogán frakcijóvezető azon melegibe jobbikos provokácijónak nevezte, ami megen csak arra jó, hogy a nyugatejrópai tuggyukkizmus rearontson a nemzetre, s a zsidóellenességet ántiszemitizmusnak titulálva, rossz színben tűntesse föl I. Fülkefor jó színű országát. Bezzeg ez a furmanda láccat elé nem állódhatott vón, ha Lázár János uram mán hamarébb létrehozza a kancelláriján az ű todomános intézetit, very Tas, very Huba, very Töhötöm néven, amellik majd kellő iránmutatás mellett kimunkájja a kerálpárt történelmi igazságát, hogy ami vót, az hogy vót a fideszmagyar jövőre nézve, melly a múltnak a legfő tanétómestere, amég meg nem hal.