Teljesen mindegy

Nem helyes bukott politikusokat újságírónak alkalmazni, véli Zsolt Péter (A Klubrádió esete Kuncze Gáborral, ÉS, 2013/44., okt. 31.), pedig van rá néhány példa. Tommy Lapid szintén a miniszterelnök-helyettes posztjának betöltése után folytatta és futott be szédületes újságíró-karriert Izraelben, Bossányi Katalin pedig parlamenti mandátumáról lemondva ment vissza a Népszabadsághoz, ahol még évekig vezette a Vélemény rovatot. Tény, hogy objektivitással egyikőjük sem volt vádolható, viszont ma már az a kérdés, az olvasók (hallgatók, nézők) igénylik-e ezt tőlük. Egyre inkább úgy néz ki, hogy nem. Mindenki a saját orgánumához ragaszkodik, mert szeret az övéi közt lenni, a megszokott sztereotípiákat hallgatni, amelyek mintegy visszaigazolják korábbi választását, döntését. Az olvasó nem kívánja, hogy megrögzött nézeteit megkérdőjelezzék, netán cáfolják, gondolkodásra késztessék. Azt akarja látni, amiben hisz. Ezért veszi a saját lapját, ezért kapcsol a kedvenc csatornájára. Ennek ment elébe tehát a Klubrádió, amikor Kuncze Gábort felvette soraiba, és innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a volt miniszterelnök-helyettesnek vannak-e közéleti fellépései, vagy nincsenek.