Hozzáfűzés

VISSZHANG - LVII. évfolyam, 42. szám, 2013. október 18.

Az ÉS 40. számának 8. oldalán megjelent Dübörgő fejlemények című írásom egy mondatát egyes olvasók félreértették vagy -érthették. A mondat így hangzott: „Laborc Sándor nem az én teáskupám, ahogy az angol mondja, de azért itt egy másodpercnyi pihenőt javasolnék.” Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a „kémügyben” első fokon elítélt és a romagyilkossági ügyben is bizonyos jelek szerint a közeljövőben politikai támadásokkal számoló volt titkosszolgálati főnök esetében némi nyugalomra intettem az érdekelt feleket. Amit nem volt könnyű megtennem, hiszen Laborc a szovjet rendőrtiszti főiskola állambiztonsági szakán végzett, amit KGB-egyetemként is emlegetnek – alkat és életszemlélet szempontjából ez mindig is távol állt tőlem. Az írás önfeledt és asszociatív folyamata során, mikor ide jutottam, az angol (brit) „he’s not my cup of tea” fordulat jutott eszembe, mely szó szerint annyit tesz, „ő nem az én csésze teám”, a „nem az esetem” értelmében. Egyes olvasók szerint itt túlzott szabadossággal írtam le a „teáskupa” szót, a közismert angol mondást érzékítendő. Jól tudom, hogy létezik teáscsésze, teáspohár, esetleg teásibrik, ám „teáskupa” nincs, a saját fejlesztésű kifejezés oximoron, mely a cikk egy korábbi fordulatával rímel, ahol jelzetten szándékos képzavart alkalmaztam. Vicces is volna, mondjuk a brit naplóíró Samuel Pepyst ónkupájával elképzelni, amint nem a gravesi (Bordeaux) Haut-Brion borát ünnepli (1663-ban), hanem az ugyanabból az edényből fogyasztott Darjeeling SFTGFOP (Super Fine Tippy Golden Flowery Orange Pekoe) teát, reggelente egy löttyintésnyi zsírszegény tejjel. Mivel a cikk ezen pontján a Nyájas Olvasó igazságügyi, nyomozati és politikai tényekkel nehezülő írásomban lankadó figyelmét élénkíteni kívántam (vö. Joseph Haydn: Üstdob szimfónia), ezért – noha tudom, hogy az angol „cup” ebben az összefüggésben csésze, és nem kupa! – a hasonló hangalakkal való szóviccelés megoldását választottam, jóllehet meggondolatlanul. Köszönöm Tamás Gáspár Miklósnak, hogy felhívta a problémára figyelmemet, segített tisztázni ezt, noha az ÉS olvasóinak többségénél magam jó színvonalú angoltudást és a közismert szólás ismeretét feltételeztem, ezért is engedtem meg magamnak a viccelődést. Mindenkitől elnézést kérek, akit meggondolatlanságommal érzéseiben megbántottam.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 19. szám, 2022. május 13.
LXIV. évfolyam, 29. szám, 2020. július 17.
LXIV. évfolyam, 23. szám, 2020. június 5.
Élet és Irodalom 2022