MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, akkó vót, mikó eldőlt, hogy az aranyszájú Zsigó Róbert várasa maratt a centrális erőtéré, libás büdös kurva magyar labdába ott nem rúgott a gyűlöletbeszédjivel, a nép Baja Isten Baja. De ám ez a szép diadal a Merkel komámasszonét es más fénytörésbe állétotta, mer a CDU és a Fidesz vállvetőleg érte el, hogy nem gyöttek vissza se Németországba, se a bajai hármas kőrzetbe a komenisták, kik Kövér László, a nemzet életfája szerént Trianonval keszték a XX. századot, s Gyurcsay Gordonval végeszték. Ehhő képest vót pofájok óvogatni, hogy nem törvényes odaszállítni eggy szavazókörbe a hatvanvalahány fiatal nénitbácsit, kiket eggy komonista béemvé addig fenyegetett roma lévökre, míg autóba pattantattak, hogy voksukval sikeresen meggátulják Kohn Béla újbóli eljövetelét. Aki elrőpűt a vérmezőrűl, mit fakasztott, nem mintha a magyar nem bírna röpűni, ha akar. Ha megtanétsák rea az államoskolába, bővön elröpködik úgy, mint más, széltibe, hosszába, sőt! Mán érett gyümölcsként hullongtak a magyar Oskolarendőrök s Kartanalkalmazottak fejire a tanév első tapasztalatai, a Nemzeti Pedellária ügön serénkedett úrrá lenni a nehézségekön, miket a puszta létivel főhalmozott. De elvitatni nem vót mit! Az egész napos oskola: oskola vót, egész vót, hezzá napos, kivált tornaórán, hun lefedettségi nehézségek mutatkosztak a teremkapacitás tekintetibe. Tán ez atta az ötletet, tán a téboly, lényeg, hogy I. Fülkefor védnökségivel meghirdették a Baby-Lindbergh projektot a még naposabb magyar pulyák épűlésire. Ha mán vót egy Pető-intézet, annak nemzetközi hírit, konduktórijumát, ingójit és ingatlanjait legott beléintegrálták a Horthy István Gyermekröp Centerbe, s a Nemzeti Turultanárok Szövetsége ajánlására a Hoffmann igazgató néni hazaszerte bévezette a szép nevű aviatika tantárgyat. Lett könyv, munkafüzet, narancsszínű ozsonnaejtőernyő „Föl-földobott kő” szlogenvel, meg a helyi pógármester aláírásával. Nem vót eggy járt út, pláne vertikálissan, de a legküssebb eredmény es eredmény vót, nem köllött hezzá se terem, se úszoda, csak jó levegő, ammeg átgyön a dróthálón. Meg még kar- s lábizom. A gyerek úgy es folyton motozkodik, alómars, föl a magosba, ha tíz centire, annyira. Fő, hogy szökdelkedgyen, akarjék, minden több a semminé, aki tanár, velünk tart, mer átsorojjuk vakondnak. S mindezt saját erőbű, nemzeti fejlesztésbű, a nyugot leesett állának bulldogtekéntete előtt. Mán csak a sajnos ki nem zárható gyermeki elröpülésre köllött megoldást tanálni szenzoros acélraszter, úgynevezett alattvolié képibe. Abbú viszontag ölég vót eggy akkaracska, melly fullontos fullig lefödte, mi a Mária országábúl, momentánd idetartozott, kerűt, mibe kerűt. Vót eggy szélesse, kellő magosa, kinek-benek kapuja, vót hon ográndozni jó kedvvel, bőségvel, amíg meg nem haltak.