Perszeidák

Harangláb úrék Orbán Viktoron fekszenek.

Délután még – ahogy tegnap s tegnapelőtt, de a múlt hé­ten, sőt az azelőtti héten is – Orbán Viktoron tapodtunk. Nem úgy, mert miniszterelnökön tapodni, bármily csúf­ságot csinált is, az a nemzet, a választópolgárok, egész Magyarország szembeköpése volna, ebben a kerületben pedig a szembeköpés egyáltalán nincs szokásban (ha az utca közepén sercinteni támad kedve, itt mindenki, a legfinomabb úrinő is oldalra köp), ráadásul a miniszterelnök nem csúfságot csinált, hanem országlás közben épphogy rendbe tette Magyarország, a magyar emberek pénzügyeit, az államadósságot leszorította a földig, amit szegény Merkel asszony meg egész Európa azóta sem tud hová tenni, nem beszélve az előző kormányokról, akik az egész szart keverték, s akik után ki kellett ganézni. Legalábbis erről tájékoztat minket a miniszterelnök a levélben, amit a házban kivétel nélkül mindenki megkapott, külön Harangláb úr, Harangláb asszony, Harangláb úr első-, másod- és harmadszülött asszonylánya, egyenként a Harangláb unokák, Harangláb úr összes veje, Szalmiák úr, Lángos úr és Éberlingné Kővágó Zita; elsőbbségi, olvasta a borítékon Lángos úr, s egy pillanatra megállt a tisztelettől, mielőtt a postaládák alatt elhelyezett papírdobozba dobta. A miniszterelnök valamit azonnal, egyetlen nap késedelem nélkül tudatni akart vele, sőt Lángos úr Merkel asszony ledöbbentésében nyújtott segítségét meg is köszönte.