A középkori és legújabb zsarnokságokról

PUBLICISZTIKA - LVII. évfolyam, 33. szám, 2013. augusztus 16.

Hogyan történhetett? – ez a kérdés tolul fel elsőnek és aztán sokadszor, amikor a Magyar Nemzet 1952. február 3-i számában a színikritika első sorában a Hamletből vett idézetként azt olvassuk, „Dánia börtön”. Ekkor még csak sejtjük, később egyre erőteljesebb bizonyossággal nyugtázzuk, hogy az írásban a rejtjelezett igazmondásnak egy egészen kivételes példájával találkozhatunk; a kritika politikai mondandója – mai és lerágott szó-csonttal: üzenete – másnak is föltűnt. A felsőoktatási intézményekben használatos kézikönyv (Kókay–Buzinkay–Murányi: A magyar sajtó története, 205.) így hívta föl erre a figyelmet: „Egyedülálló volta miatt azonban érdemes megemlíteni azt a színikritikát, amely 1952-ben a Magyar Nemzetben látott nyomdafestéket. »Dánia börtön« – e szavakkal kezdte a Nemzeti Színházban bemutatott Hamlet előadásáról írott kritikáját a polgári sajtó, a polgári újságírás egyik sajtóban maradt alakja, Mátrai-Betegh Béla. »De börtön Anglia is« – tette hozzá a második bekezdés elején, s évtizedekkel később is csodálkozhat az olvasó, miként lehetett az, hogy a nyilvánvaló áthallásos fogalmazás elkerülte a cenzorok figyelmét.” Valóban miként? – ismétlem meg a kézikönyv harmadik részét író Murányi Gábor kérdését. És a „miként?” annál is inkább indokolt, mert 1952 februárjában, jó egy évvel Sztálin halála előtt, már javában tartott Rákosi „szinte korlátlan kommunista diktatúrája”, terroruralma, amelyben – mint Gyarmati György írja A Rákosi-korszak című kitűnő kötetében – „egymás sarkát taposták a kiszámíthatatlan fordulatok”. Ekkorra a valaha sokszínű sajtó és a sajtószabadság úgy eltűnt, mintha soha nem lett volna, s Gyarmati evidenciaként említi, hogy „a hatalommegosztás mellett éppúgy fikcióvá vált a gyülekezési, a szólás- vagy a vallásszabadság, mint a bírói függetlenség”. A Rákosi-kornak ezekben az éveiben a Szabad Nép, az MDP központi lapja egyedüliként képviseli a sajtót a kötetben.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 2. szám, 2024. január 12.
LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.
Élet és Irodalom 2024