Hiányos levél

Levelet kaptam Orbán Viktortól. Elszomorított, hogy egy postán kiküldött kormánypropagandát levél formában nyomtatnak ki, és ezzel teljesen hülyének néznek. De legfőképpen nem ez a bajom vele, hanem a tartalma, amely szerint Magyarország „fontos csatában győzött”, amelyhez én is hozzájárultam. Persze az ember gyarló, és olyan dolgokért (itt a költségvetési hiány csökkentéséért) is bezsebeli az elismerést, amiben nem volt szerepe. Melyikünk nem szeret a győzőkhöz tartozni, pláne, ha ezt a miniszterelnök írásban is igazolja? Meg se fordul a fejünkben, hogy milyen csata volt ez, mely fegyverekkel, hol folyt, és ki volt az ellenfél. Ilyet már hallottunk hatvan évvel ezelőtt: széncsata, hídcsata, amely azt jelentette, hogy ki kellett termelni a szenet, illetve felépíteni a hidat. Most sem volt többről szó: egyszerűen csak teljesítettük, amit el kívántunk érni, hogy az általunk megígért szint alá csökkentjük a saját költségvetési hiányunkat a saját érdekünkben. Ez persze lehet komoly feladat annak, akinek nehéz megérteni, hogy nem szabad többet költeni, mint amennyit megkeres. Sőt, lehet küzdelmes is, ahogyan minden családi háztartásban megvonják a szájuktól a falatot, ha nincs rá pénz. Csatának azonban nem nevezném. Mert a csatában ellenség is van. Aki a levélben nincs megnevezve. Mert a most megküldött propagandaanyag csak azt kívánja elmélyíteni bennünk, hogy győztünk egy csatában. Ha ezt bevesszük, az ellenségekre majd később rámutatnak.