MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Reál Felcsút, a keráli gárda főjutott a nemzeti NB 1.-be, s mán az első meccsin eggy-eggy arányba nyert a Pápa ellen. Vót, ahogy vót Fülkeufóriába, a lényeg, hogy jól lett, hejszen avvót mondval a közkiszógát  töbség fülibe: jobban teljesét a szemivel látottnál. S mi az ű szeme egy saséhó?! Porszem, vakköles, pislantérijom. Mán nem vót lóláb, ki Májusfának fő ne lett vóna avatval. Ollan fidesszant vót a komonikácijó, egy komplett föltámadást le lehetett vón vezényölni véle kisbuszbó, ha Ferenc Szentatya a fodbalcsokik fődjin nem avval foglalkozik, hogy.  Várta es a nemzet, hogy Semjén Zsolt és Rétvári Bence eligazétsa őtöt, vajjon kinek ment az agyára a meleg, de őkelmék hallgattak, gyakoróták a palotást a rég halott eszdéesz temetésire. Ez akkó vót, mikó mán 23 ezervel kevesebb vót a munkanéküli, mint a tavaly, viszontag kéccő annyival több a közmunkába foglalkoztatott, amibű az következett, hogy a nem közmunkások tekintetibe lett ugyan egy numerikus bizontalanság, de az irán jó vót, mán kész vót a lista a hatszázezer magyarrú, ki othuni munkahel, teccés szerénti munkavégzés, s ehhő arányos füzetés ellenibe tavaszra megkapja a közmunkás béhívóját, amivel meglesz az egymillió munkahel, melly erőst meg vót álmodva I. Fülkefor átal, ki abba es tisztán állott az úr színe előtt, hogy időnek előtte kifüzette az IMF urait, kerűt, amibe kerűt, hejszen nem minden a pénz, ott van még a fődbirtok, a trafik, a közbeszerzés, a takarékpénztár, meg az öszves békötetlen pénztár, ki még nem felcsútul muzsikálja az üdők szavát. S ott van horibile az úri becsület! A híres honatya, Dr. Vytéz Külthammer Csubi mélyen megelégölte, hogy ővélök mán minden nyilvános gamatérija megtehető anélkül, hogy űk elégtételt vehetnének párbajba vagy jogilag, mer közszereplők. Há ne mondhassa mán akarki fija, ami csak gyün a szájára,  álhírportálon a humor eszközivel eggy Hoffmann Rózsát a rossz színibe fő ne tűntessen, kommentbe eggy Lázár Jánosra pláne csunyát ne mongyon, ha meg mond, legyen bépörölve nyelvi terrorizmusér. Na, ebbű egész mozgalom lett, hun ez perelt, hun az. De nem ám saját zsebre! Hanem szociális célokra. Azt írta napszálltakó eggy illető valamék Csubinak, hogy eggy isten barma? Reggelre nyakába es kapta a pert, hezzá a kártérítés előre oda vót ígérve, de sajtón át, egy szegénysorsú családnak, fő lehetött iratkozni a trafikba, mer ez akkó vót, mikó az itt-ott még dívó küs szegénség ügön nagy vót. Há mellik bíróságnak mert eztán kőbűl lenni a szívinek? Nyőtt a népszerűség, csökkent az orcapír. Annyi biztos, a kerálé vót az első parlamentáris nómenkarikatúra, ki a fejibe vette, hogy bétiltassa önnön kiröhögésit, amég csak túrt, ameddig túrhatott.