MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 30. szám, 2013. július 26.

Egyszer volt, hol nem volt avvót, hogy I. Fülkefor a stadionyjábú átballagván a palotába, nem tért bé a pitvarajtón, hanem útba ejtette a magyar póstát. Vett ötszáz millióér elsőbbségi béleget, s levelet írt a népnek. Örömvel tudatta, túlzott deficiteljárás többet nincs, részletek a múlt havi MTV-híradóba, evvel es küljebb mentek az oroszok, de gyerekekre ügyelni az udvarban! Magyarország jobban teljesít, le a rezsivel, igyon a nép sok folyadékot, mer nyár van. Ami igaz vót hejszen a magyarok tavaresh-tépett EU-vert fődjin akkaracska vót a meleg, hogy kiütte a hőmérők kujakját, s az es nyaralni vót, azki nem vót sehun, s lábát ki se tette. Vagy a kezit. De mán jobb vót magyar testrészt nem kitenni sehová őrizetlen, annak legalább, kihétereő vót, nem köcsög, mer mán a magyarok küszöbin rázta a capcaráját az új világtrend. Ez a Heti Válasz címlapján volt látható, hagy szörnyűlköggyék a többségi magyar, hagy vásárulja a lapot, mibe bévül arrú vót szó, hogy némelly korcába a bolond világnak mán tilos akar eggy buzit es erőszakval átnevelni emberré vagy asszonnyá, továbbá tilos melegtárgyba es a gyűlöletbeszéd. Meg persze arrú es szó vót, hogy bezon vannak intoleráns melegek es, ami mélyen igaz vót, csak mire a sugalvány a címlapra kerűt, egy nagy tahória lett belüle. Uszítkozás, na. Az új világtrend penig nem más vót, mint a tolerancia diktatúrája lenyomva a megroggyant, szekulárhitű ejrópa torkán, mi a rák kockázatát ügön megnöveli. Ezt jelképeszte egy erőst félmeztelen, szemtelen tekéntetű legén, ki USA-görliceként illegette magát, a nyújorki szabadságszobros asszon tövisglóriáját, a rettenetes bujaság színbólumát viselve a fejin. Hogy máshun mit, lehet képzölni. De nem köllött ahhó hetilapot óvasni, hogy lássa, ki nem vak: a Merkel–Reding–Putyin–­Bajnai-tengely mentibe többségi nemzeti asszon vagy ember többségi nemzeti gyereket az udvarbú ki nem eriszthet, maga úgy ki nem léphet, hogy ne fenyegetné az alapvető jogait a homoszexuálisok mozgalma. Mer ezeknek mán rég nem az állétólagos diszkriminácijó ellen viszket az aberrájok, hanem a melegviláguralom megszerzésiért a liberálisokval karöltve, hogy mást nem mongyunk. Mán a többség odavonatkozó jogai es meg vannak kérdőjelezve, hogy buzit látval hangossan buzizzon, és a nyilvános miskárolás bévezetésit követelhesse, ha ez a nézete, vagy a kényszergyógykezelést saját kőtségen munkatábori körülmények között. Penig ez vóna a minimum, az annyok micsurinját, ami a sok multiköcsögöt végre észhöz téríti, mielőtt végkép a nyúl viszi a puskát, s télleg baj lesz. Mer ettő addig hergelődik az intolerancija demokráciája, hogy eldobja a kalapácsot a tiszta férfiúság agya, oszt nagyobbat csap oda, mint szeretné. És akkó maj lehet ajvékóni, mer lessz mér nyóc napon túl es, amíg meg nem halnak.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024