Kedves Tibor!

VISSZHANG - LVII. évfolyam, 28. szám, 2013. július 12.

Tegeződjünk, mert mindketten a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztünk, és a legendás Tóth Bertalan tanított bennünket irodalomra, csak téged hét évvel később. Elpanaszolod két rémes levél történetét. Az egyik  kegyeletsértő  választási propaganda, a másik hitvány hőbörgés és gyáva fenyegetődzés  (Keresztury Tibor: Ez a hazám, ÉS, 2013/27., júl. 5.).  A panaszod jogos, és a sehonnai bitang emberek, akik ilyeneket írnak – Tóth Bercitől tudjuk – magyarnak se jók. De az állítás kiterjesztésénél már görcs bántotta a kezedet és a lelkedet, kedves iskolatársam! „Mivé lett?” Sértő, ha azt hiszed, csak szégyen és átok!  Két ócska levél még nem tesz puszta földdé egy települést (Budakalászt), és főleg nem egy országot. Hidd el, van haza még, ahol értik e hexametert is, és élnek sokan, nem csak csecsszopók, akikben megnő az értelem, és tudnak kívülről sok magyar verset, mert különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.

Támadásra rossz válasz a bezárkózás és a viszontagresszió. Gyere el inkább „szeptember végén” a Budakalász Gimnáziumba, ahol Petőfivel és Apollinaire-rel várunk, és hozz magaddal Te is egy magyar verset és egy fordítást, tartsunk két rendhagyó irodalom órát, „A készlet erejéig”. Dolgozzunk, míg az égi és ninivei hatalmak engedik, ahogy Tóth Berci is tette. Üdvözöllek:

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 34. szám, 2021. augusztus 27.
LXV. évfolyam, 26. szám, 2021. július 2.
LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.
Élet és Irodalom 2021