Kár

Az ÉS 26. számában az ELTE Művészettörténeti Intézete – testületileg? – azzal vádol, hogy figyelmetlenül, pontatlanul utaltam a tanszék és az Artchivum kapcsolatára (A MaNDA-hoz, ÉS, 2013/16., ápr. 19.). A tanszék több munkatársa, akiket telefonon fölhívtam, nem tudott erről az állásfoglalásról. Bélai György, a legilletékesebb, rögvest válaszolt (ÉS, 2013/27., júl. 5.), s igazolta, hogy a kellő ismeretek birtokában írtam, amit írtam. Magam is őszintén sajnálom, hogy az Artchivum és a művészettörténész hallgatók között nem jött létre intézményes kapcsolat, még jobban sajnálom, hogy a leendő művészettörténészek egy készletnyilvántartó (leltári) rendszert (MuseumPlus) ismernek meg korszerű adatbázis helyett, s arról azt hiszik, hogy az a XXI. századi megoldás. Őszintén remélem, hogy a félreértések tisztázódnak, s a művészettörténészek képzésébe bekerül a Magyarországon (de talán nem túlzás, hogy az egész világon) egyedülálló Artchivum rendszerének megismertetése. Ehhez azonban az szükséges, hogy a személyes indulatok, a magánsértettségek és -érdekek ne akadályozzák a jövőbeli együttműködést.