MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, atájba vót, mikó hömpölgött bé a ződár a Nyugatrú, s készűtségbe köllött helezni a kormánvideókot a nép eccerű, kisbuszra termett vadászkabátos fijárú. Ült a keráli volánnál, az Egésségügyi Világszervezet váratlan és magos elösmerésivel a tarsolyába, amit ötvenedik születésnapja, valamég annak alkalmábúl kapott, amit a káros dohánzás megregulázása érdekibe a magyar piacval megcselekedett. Nem egyedű, hanem többedmagáva kapta a díjat, de kit érdekőt a többi?! A népet nem, mer az szentmiséig menően hálás vót, hogy trafikulási szokásait I. Fülkefor béterelte a hasznos dohánzás nemzeti erőteribe, úgy az árakot, mind a könnyű hezzáférést tekéntvel. Mer akarmekkora vót a rosszúl értelmezött „szabacsság”, nem vót rendbe, hogy egy ekkorka nagy nemzet olybá trafikójon, mint az ökörhuggyozás, hogy negyvenezer (!) helen lehessen rákkeltőséget és hasonló pfujériját vásállani. Mán csak jobb, ha egy illen ötszázmilliárdos üzletet I. Fülkefor tart a kezibe kedves munkatársain, a kiválasztott nemzeti trafikosokon keresztűl. Drágábni tán drágáb lesz, de szabálozott meg kiskorúmentes. S lesz fagyi. Aki meg huhogtába feketepiacot emleget, az magábó indul ki ezeréves országlejárató lévire, mer nemzeti magyar nem vesz dohánárút ukránkínaitú, hejszen tudván tudja, a zárjegy a népé, mikép az árrés es, a jövedéki adó es azok tisztőtt javát szógájja, aküköt szógál. Amit meg „hivatali visszaélésnek” állétottak bé a nép ellenségei, arrú megmonta az ügyésség, hogy nem megalapozott, s boldog bekapást kévánt a sok Mútyius Scaevolának, eggyidejűleg lecsapott minden szekszárdi állatorvosra személes hangfelvételvel való visszaélés alapos gyanúja miján. Na, hogy a vita imígyen elülődött, a kerál az alkoholt es bécsatornázta a nemzet trafikjaiba, az eggy otthol főtt pálinkát kivéve, minek annyi vót az egésségügyi vonatkozása, hogy arra es kapott egy WHO-kitűntetést, odatűszte szípen a Batu- és Vatikán-emlékérem meg a „Magánnyugdíjpénztárak Megmentője” cím mellé. De mán akkó az egyéni indétványozók nagyobb dologba izmozkottak, abba, hogy a klubtrafikosok megkapják a patikusfelcseri engedélt. Hogy ez es megvót szakmailag, s mán gyógyúni es odajárt a nemzet, egy péntek éccakán hezzácsapták az alkotmánhó, hogy esztán a szavazás es ott legyen, a dohánbótba, hun ég a világ, s mérik a pántlikát, míg csak magyar kalap van a fődön csokrozatlan. Mer a fülke arra köllött, hogy a komenisták ne lássák idő előtt, hun a magyar iksz. De miolta ez a múlté, nincs mér függöny megett, urnamagányba gubbadni, hanem úgy adhassa le voksát a jogával élő, mint a lutrit, a világosban, s még mószertani segítséget es kap a választási trafikos-bizottságtú, mikó bizontalankodna vagy butaságot csináltában mellészavazna az igasságnak, ha fejbe nem sallárom, amíg meg nem hal.