MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Mária országa űlt a márciusi hó alatt, minden világos vót, mégse vót reggel. Annyiba vótak informálva, hogy a frissen kitűntetett elmenáci, a kerálpárt szavazóinak eggyik legnépszerűbb ojságírója, Szaniszló tesvér tanétásaibúl megtudhatták, ki kűtte a hófúvást, s mi célbú. Az emberszabású zsidók kűtték rea a szkítamagyarra a Moszad robotrepülőjin. Na, mivel az effajta karcos fővetés szembe állott az általa képviselt értékekvel, Balog miniszter végül megkérte a díjazottat, szíveskedgyék a díjat visszaadni. De a nagy hezitáltába elébb megjegyezte, hogy az ű rossz döntése méges jó döntés vót, s nyilván Halász kolegát es az vezérelte a lobizásba, hogy a Szaniszló tesvér hallatára, mint a tömjénére, az öszves hazaárúló visszaadta a korábbi díját, s tisztult a névsor, ami rea es fért vérvonalice. De nemcsak evvel vót elfoglalva az ország, kit vészek hányának, hanem a belügyminisztérijom esemesivel, melly szabálhont beléhasétott a magyar délelőttbe. Föl es pesdült a nép, leste, mikó fogy el mán a küs benzinje, mer akkó végre átülhet a szomszéd autójába, és így tovább, ha köll péterpálig vagy amég a kerál meg nem köti a cipőfűzőjit, s el nem indul kamerával, mikrobuszval, Pintér kolegával, hogy kimentse népit a hóbúl, s ha promt Csíkszeredába valók, ehhő gratuláljon es nékik. Ez akkó vót, mikó a magyarok fődje, három év renoválás után, ász-pász-mitkalimpász, Ejrópa legversenyképesebb országja lett, de a távoli Jordániáig menően. Ebbe vita nem vót, mer nem vót mirül. I. Fülkefor ollan kerál vót, hogy amire lesuppant, s amijével, arra reamonta: ihol e’ a talpam, s onnantú ott es vót néki, jancsiszeg se különben. Ki véle kötött ki, a tényekvel kötött ki, miknél csak ű vót makacsabb egyedül. Brüsszelgették őtöt a mobil alaptörvényivel, hogy szembemén az ejrópai evvel-avval, de ű oda konfront állott, s toppantott, hogy tényeket akar. Akkó megen monták, de kórusba, hogy nékik alapos a gyanújuk, a tisztőtt kolega szembemén mindavval, aminek a magyarok es a tagjai. De ű megen toppintott, hogy mutassák meg néki a mindazt meg a szembét konkréten, mer amivel gyönnek itt a kettősmérce-lóbálók, az nem tény. Hanem? Hanem az a tény, amit ű akar. No, addig-addig burungérozott, hogy eccő reahagyták, oszt megkerűlték, politikai családon bévül és küel. Ki lép jancsiszegbe, ha nem muszájn? S mivel látták, ollan keráluk van, hogy ki nem adja kezibű a jogart, míg csak rúg, harap s alaptörvénkezik, megkerűlték a magyarokat es országostúl. Váltsák le magik, gondúták, mégescsak az ő jancsiszögjök. De nem váltották, csökkent a rezsi, nőtt a népszerűség, ültek a magyarok egymás kocsijába, míg a benzin tartott. Egyedül vótak, níztek bele a félhomályba, mi nékik a legkedvesebb munkafény vót, amíg meg nem haltak.